Amikor aztán elmesélte Washoe-nak, mi történt vele, megszületett az egyik legmeghatóbb történet ember és állat kapcsolatáról.
Hirdetés
Amikor Kat jelnyelven elmagyarázta a csimpánznak veszteségét, Washoe a bánat és a sírás jeleit mutatta neki, végighúzva ujját Kat arcán, ahogy lefolynak a könnyek, miközben jelenlegi tudásunk szerint a csimpánzok nem is tudnak sírni.
A majom mégis tudta, min ment át az asszony, hiszen ő maga is elveszítette két kicsinyét is, amiért vigasztalásul korábban egy tíz hónapos kis csimpánzt bíztak rá, Loulist. Miután kifejezte együttérzését, Washoe odakínálta Loulist Katnek. Az asszony persze nem fogadta el, és megbizonyosodott arról, hogy Washoe továbbra is sajátjaként gondoskodik Loulisról. Az eset feltárta a csimpánzok viselkedésének újabb, eddig ismeretlen területét: a tudósok szerint valószínű, hogy az adoptálás, és a másik kölykének felnevelése a majmok között teljesen megszokott dolog.
Washoe egyébként attól a naptól kezdve, hogy megkapta Loulist, elkezdte tanítani őt a jelbeszédre, ahogy a szülők teszik gyermekeikkel. Pár hét alatt a kis csimpánz is ugyanolyan folyékonyan kommunikált jelnyelven az emberekkel, mint az anyukája.
Hirdetés
Forrás: Themindunleashed
