A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta:
"Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!”
Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta:
“Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?”
Hirdetés
A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki.
Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé.
Ahogy leült a repülőgépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasószemüvegét, és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül.
Egyszerűen pocsékul érezte magát. Rájött a tévedésére.
Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a süteményét minden félelem, és minden rosszérzés, rosszindulat nélkül.
Lesokkolva emlékezett, hogy miket gondolt, hogyan nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel. És most már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen.
Létezik pár dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni…
A kő nyomát, miután eldobtuk.
A szót, miután kimondtuk.
Az alkalmat miután elszalasztottuk.
Az időt, ami már elmúlt.
Hirdetés
