Előszó
Gyógyszerésztechnikusi alkalmazottként évek óta foglalkoztat engem ez a téma, de valójában nyomja a lelkemet, mert olyannyira komplex és döbbenetes, hogy röviden nem is tudom leírni. Ezért néhány általános gondolat az ügyre vonatkoztatva talán nem is teljesen elfogadható, mert iszonyú sok embert érint, és sajnos az érintettek száma egyre nő.
Hirdetés
Az alábbi információk nem csak szakmai lapokból, könyvekből vagy különböző internetes oldalakról származnak. Nemcsak magánemberként, de a munkámból kifolyólag közvetlenül a frontvonalról is szereztem tapasztalatokat.
Az aktuális agymosó médiák a rákkal kapcsolatban mostanában azt sulykolják belénk, hogy az utóbbi években a rákos megbetegedések száma drámaian emelkedett és jelenleg mind Németországban, mind Amerikában a teljes lakosság 25%-a rákban hal meg.
Ez a hír beprogramozza az emberi agyba, hogy: „Rákos diagnózis, meghalok”, és ezzel a félelemkeltéssel óriási hatást ér el. Mivel az ember semmi mással nem támadhatóbb és manipulálhatóbb, mint a félelemmel, ez a hír már önmagában berántja őt a gyógyszeripar zsivány spiráljába.
Ha tehát utolér minket az összes lehetséges diagnózis legborzasztóbbika, halálfélelemmel bénultan és megzavarodva fordulunk az onkológushoz, hogy meghozzuk magunkról amegfelelő döntést. Végül is manapság már elfogadott, hogy a rák egyenlő a halálos ítélettel, ezért alávetjük magunkat a szenvedésnek.
Tapasztalataimat és az ebben a beszámolóban leírt tényeket azoknak az érintett embereknek ajánlom, akik segítségre szorulnak a döntés meghozatalában annak érdekében, hogy a diagnózis első sokkja és a jövőjüktől való páni félelmükben ne hagyják, hogy bármit megtegyenek velük.
Az olcsó vagy az ingyenes és a nem szabadalmaztatható rákos kezeléseknek politikailag a legcsekélyebb esélye sincs az engedélyeztetésre. Agyonhallgatják, elnyomják, nevetségessé teszik és hiteltelenné teszik őket. Rákos betegek millióitól és százmillióitól szándékosan megvonják a szükséges terápiát és a gyógyszerlobbi alantas profitéhsége miatt gyötrelmes kínok között kell meghalniuk.
Ez egy állami jóváhagyással történő tömeggyilkosság. A sugár- és kemoterápia rombolja az egészséges sejteket, károsítja az immunrendszert, önmagukban pedig fokozottan rákkeltők!!! Ez az orvostudományi eljárás az oka a rákos elhalálozások számának rohamos növekedésének. Mert a betegek nem a rákos betegségbe halnak bele, hanem a kemoterápia következményeibe. Gyakran azért, mert a szervek felmondják a szolgálatot.
A cinikus módon orvostudománynak nevezett értelmetlen csonkítás (műtétek), égetés (sugarazás) és mérgezés (kemoterápia) „tudomány” fedőnév alatt, legálisan elkövetett kínzás és gyilkosság annak érdekében, hogy a hatalmas és globális gyógyszeripar, valamint a bűnöző gyógyszerlobbi garantálja magának a milliárdokra rúgó profitot és hogy elérje a maximumot.
Egy kemoterápiás „blokk” kb. 40.000 Euróba kerül. Már egyedül itt fel kell hogy vetődjön a kérdés, vajon miért kerül majdnem kivétel nélkül minden kemoterápiás szer ennyire aránytalanul sokba, amikor pl. a fájdalomcsillapító szerek vagy a pajzsmirigyhormonok ára 10 Euro alatt van. A betegeknek – ha túlélik – 10 blokkot kell átszenvedniük. Évente 400.000 a rákos betegek száma Németországban. A gyógyszeriparnak ez minden évben 16 milliárd Eurós bevételt jelent – csak a kemoterápia!
Ezt az egészségbiztosító fizeti. Vagy mondjuk úgy, hogy a sínylődő áldozatok?
A háború végétől kezdve a gyógyszeripar forgalma évről évre egyre növekszik, mely 2002-ben közel 320 milliárd Euró volt – ez a német bruttó szociális termék 12,5%-a!
Csakis emiatt a Német Szövetségi Köztársaság „egészségügyi” kiadása 1950 óta több százszorosára nőtt. Ez fordított arányban áll a népesség katasztrofális egészségügyi állapotával.
Milyen „gyógyszerek” kerülnek bevetésre a kemoterápia során?
Amikor az onkológusok a kemoterápiáról beszélnek, akkor egy gyógyszeres kezelésre gondolnak, amelyet citosztatikumnak vagy citotoxikumnak is neveznek (jelentése: sejtekre mérgező hatású szer).
A citosztatikumok erősen mérgező anyagok, melyek elsősorban minden gyorsan osztódó sejtet elpusztítanak, például a vérsejteket, a csontvelőt, a nyálkahártyasejteket és a hajsejteket. Emiatt a terápia ideje alatt a betegeken olyan tipikus tünetek lépnek fel, mint a gyengeség, a nyálkahártya-sérülés, a hányás és a hajhullás, a szörnyűséges mellékhatásokból csak néhányat említve.
Az egész szervezet, vagyis maga az emberi test könyörtelen mérgezését megalapozottnak tartják ahhoz, hogy citotoxikus szerekkel a gyorsan osztódó rákos sejteket elpusztítsák.
A kemoterápiás kezelésnek alávetett betegek elhalálozási aránya 98%.
Haláluk oka hivatalosan a rák. Aki nem közvetlenül a kemókezelés következményeibe hal bele, annál 100%-os valószínűséggel az elkövetkezendő 5 évben újabb rák keletkezik a lehető legrákkeltőbb anyagok, a kemoterápiás szerek miatt.
Pontosan mik azok a citosztatikumok?
A citosztatikum olyan folyékony vagy poralakú tiszta anyag, melyeket konyhasó-keverékinfúziós szabványpalackban oldanak fel, olyanban, mint amit a kórházakból ismerünk (csepegtető).
A rák fajtájától függően számos különféle citosztatikumot alkalmaznak. Néhány gyakori hatóanyag közé tartozik pl. az Epirubicin, a Paclitaxel, a Cisplatin, a Gencitabin stb.
Aki pontos információt szeretne róluk kapni, keressen rá az interneten a citotoxikus hatóanyagokra.
A folyékony anyagot felszívják egy injekciós tűvel az ampullából, a poralakúakat először általában steril vízben feloldják, majd utána beinjektálják a hordozó infúziós oldatba, amit utána rákötnek a betegre és akár négy óráig is eltarthat, míg az „lefolyik”.
Ki gyárthat citosztatikus infúziókat?
Citosztatikus infúziókat csak szakismeretekkel rendelkező egyén gyárthat. Az illető egy ezirányú, speciális kiképzést kap és egy bizonyos orvosi munkavégzést megelőző, az ún. G40-es vizsgálatnak kell alávetnie magát:
„Általános rákkeltő, veszélyes anyagok”. Amennyiben itt egészségügyi rendellenességet állapítanak meg nála, pl. májfoltot a bőrén, vagy ha fennállhat a veszélye annak, hogy azok a májfoltok rosszindulatúvá válnak, nem kapja meg az engedélyt.
Adott esetben az sem gyárthat citosztatikumokat, akinek a családjában gyakran történt előzőleg rákos megbetegedés. Minden lehetséges „rendellenesség” nyilvántartásba kerül, melyek alapján valakit a rizikós csoportba sorolhatnak.
Pontosan tehát ez azt jelenti, hogy: Ha egy leendő munkaerő családjában régebben valaki rákos volt, úgy ő valószínűleg nem gyárthatja ezt a „Rák-Ellenes-Szert”, azaz nem érintkezhet vele.
Biztonsági intézkedések a citosztatikumokkal való érintkezés során
A citosztatikumok összetevőinek erős mérgező hatása miatt a feldolgozás során kőkemény előírások vannak érvényben. A citosztatikus szereket nagyrészt infúzió formájában adják be, melyet röviddel azelőtt szakavatott személyzet szigorú biztonsági intézkedések szerint állít elő.
Az előállítás egy szellőzőnyílással ellátott speciális biztonsági fülkében történik. A gyártó személynek kötelező a zubbony, a szájmaszk és egy különleges, extrém vastag kesztyű viselése. A fotókon úgy látszik, mintha életveszélyes vírusmutációk utáni kutatás folyna egy legfelsőbb biztonsági szintű részlegen.
A legyártott citosztatikus infúziókat gyártói tanúsítvánnyal rendelkező, szúrás- és törésálló, tömören záró tartályokban kell szállítani. Mielőtt elindul a szállítmány az orvosi rendelőkbe, kötelező lemosni a tartályt kívülről és el kell látni speciális figyelmeztető jelzésekkel. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy fokozottan veszélyes hulladékot szállító Castor-tartály.
A munkaterületen kötelező törlésmintákat venni, ami azt jelenti, hogy a gyártórészlegben a munkafelületeket megvizsgálják, maradt-e rajtuk olyan anyag, melynek tilos ott lennie, nehogy veszélyt jelentsen a személyzet számára.
Ha a gyártás során baleset történik, pl. eltörik egy ampulla és kifolyik belőle a szer, kötelező az esetet jegyzőkönyvben rögzíteni. Ezután kötelező a vér- és vizeletvétel, hogy megvizsgálják, bekerült-e a szervezetbe ez az anyag, amikor érintkezett vele a dolgozó. A térbeli veszélyzónák biztosítása érdekében figyelmeztető táblák állnak felállításra készen:
„Vigyázat, citosztatikai baleset, belépni tilos!”
Az a dolgozó, aki érintkezik a szerrel, jogosult a balesetet követő tíz éven keresztül kártérítést követelni a gyógyszergyártó cégtől, amennyiben rosszindulatú megbetegedés alakul ki nála.
Az onkológiai intézetekben az infúziót beadó nővérek saját védelmük érdekében mindig kesztyűt hordanak.
Részlet az orvosi rendelők egészségügyi személyzete számára írt kézikönyvből:
A citosztatikumok önmagukban rákkeltők, mutagenitású (öröklődő genetikai károsodással járó) és reprodukció toxicitású (magzatot veszélyeztető) tulajdonságuk van.
A citosztatikumok csak biztonsági fülkékben állíthatók elő. A méreganyagok áthatolásának megakadályozása érdekében a speciális kesztyűket minimum 30 percenként cserélni kell.
Fő szabály a gyártó helyiségek takarításánál: Csak eldobható termékeket szabad használni, vízálló védőzubbony, megfelelő védőkesztyű, oldalfallal ellátott védőszemüveg, speciális szájmaszk (a műtőmaszk nem elegendő!) viselése kötelező.
A betegek test- és kiválasztott nedvei veszélyes anyagokként kezelendők, mert azok 0,1% citosztatikumot tartalmazhatnak!
http://www.uni-erlangen.de/einrichtungen/arbeitssicherheit/gefahrstoffe/umgang/zytostatika_stmgev.pdf
(Emlékezzünk rá hogy citosztatikumos infúziókkal olyan embereket kezelnek, akiknek gyenge immunrendszerük miatt saját sejtvédekezése felmondta a szolgálatot és daganatos elváltozásaik vannak a szervezetükben.)
A kontaminált (szennyezett, fertőző) anyagokra vonatkozó hulladékgyűjtési előírások
A gyártás során keletkezett szemetet, az injekciós tűket, az infúziós üvegeket és az infúziós eszközöket speciális, ugyancsak jelzéssel ellátott konténerekben kell elhelyezni. A szemetet egy különleges hulladékgyűjtő cég viszi el és égeti el (l. az egészségügyi intézményekből származó hulladékok és berendezések előírásszerű kezelésére vonatkozó LAGA-irányelv (Szövetségi hulladékgazdálkodási törvény.)
Hirdetés
Az törvény összefoglalása:
A citosztatikus gyógyszermaradványok (nem teljesen kiürített eredeti edényzetek, felbomlott MR-gyógyszerek, az infúziós tartozékokban maradt oldatok (>20ml)) a fokozott felügyelet alá tartozó AS 180108 (EAK), korábbi D csoport (LAGA) hulladékainak csoportjába tartoznak, külön kell gyűjteni gyártói tanúsítvánnyal rendelkező, szúrás- és törésálló, tömören záró, egyszer használatos konténerekben és egy – a megfelelő, megsemmisítési tevékenységre vonatkozó engedéllyel rendelkező – hulladékégetőbe kell szállítani, mely során a hulladékszállítás és a KRESZ szabályai kötelezően betartandók.
A citosztatikumokkal csekély módon kontaminált anyagok (kiürült tartályok és alkalmazási rendszerek, egyszer használatos védőruhák stb.) az AS 180104-es kódszámú kategóriába tartozó hulladékokhoz sorolhatók (hulladékok éles tárgyak nélküli, korábbi B csoportba tartozó, nem fertőzésveszélyes hulladékok), melyeket a keletkezési helyükön nagy szilárdságú, nedvességálló és tömören záró konténerekben, a településen keletkező, kevert hulladékoktól elkülönítetten kell gyűjteni és elszállításukig áttöltés és osztályozás nélkül a konténerben kell tartani. Ezeket a hulladékokat munkavédelmi okokból előzetes kezelés nélkül az arra kijelölt létesítménybe kell szállítani és ott elégetni.
A kemoterápiás beteg hozzátartozói veszélynek vannak kitéve
Ha a beteg ambuláns kezelést kap az onkológusnál, akkor ott ül a kezelő osztályon és helyben megkapja az infúziót. Ez idő alatt olvashat. Majd hazamegy. A legtöbb beteg örül neki, hogy nem kell napokig a kórházban feküdnie.
Tájékoztatják a hozzátartozókat a citosztatikus gyógyszerek veszélyeiről?!? Bizony alig! A verejték, a vizelet, a nyál és a hányadék akut kontaminációveszély forrása! A beteg szoros kapcsolatot ápol az őt ellátó hozzátartozóival. Senki nem világosítja fel őket a szükséges biztonsági intézkedésekről, hogy saját magukat megvédjék a mérgezéstől.
És egyáltalán: A „kontamináció” csak a nagyon mérgező és veszélyes anyagokkal kapcsolatban használatos szó.
Ha évente csak százezer ember kap többször ilyen kezelést, mekkora terhelést jelent ez akkor a talajvizünkre és általában a környezetünkre? Minden ilyen ember a normális WC-ket használja és mind a klinikán, mind pedig otthon súlyos mérgeket választanak ki. Semmit sem gyűjtenek! Tulajdonképpen mindent különleges hulladékként kellene kezelni.
Van-e értelme a rákmegelőző vizsgálatoknak?
Az ún. korai diagnosztika egyre bővül és egyre pontosabb, ezért egyre több rákos esetet regisztrálnak. Így már nagyon sok embert lehet kemóval kezelni és egyre jobban lehet a társadalombiztosítót szipolyozni akkor is, ha az érintetteknek még semmilyen panaszuk nincs. Miért nem tájékoztatják az embereket arról, hogy – reálisan nézve – folyamatosan képződnek kis rákos daganatok a szervezetünkben, és hogy azokat a daganatokat az immunrendszerünk a legtöbb esetben felismeri és így a sejtcsomó elhalását a test maga oldja meg? A legritkább esetben olyan legyengült a sejtvédekezési mechanizmus, hogy elfajul a sejtszaporulat és tényleg rosszindulatú rákos daganatok keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy már mindannyian többször rákosak voltunk, de magunktól meggyógyultunk. De most még ezeket az embereket is levadásszák, még őket is meg akarják mérgezni.
Ki vonja kétségbe a kemoterápiát?
A rákot kemóval és sugárral kezelik, és senki sem kételkedik benne!!! Fel kell ébrednünk és fel kell ismernünk, hogy a tüneteinknek okuk van. Arra neveltek minket, hogy ha fáj a fejünk, beszedjünk egy tablettát és utána egy másikat… Senkit sem érdekel, hogy miért? Még az orvost sem, mert őt azért nem fizetik. Nem, neki szerződései vannak a gyógyszergyártó cégekkel. Az egészségügyben nem az a cél, hogy meggyógyítsanak, hanem az, hogy függővé tegyenek minket.
Egy terápia nem azt jelenti, hogy eltüntetjük a tüneteket, hanem azt, hogy feltárjuk és megszüntetjük az okokat. A rák azt jelzi, hogy van az immunrendszerünknek egy gyenge pontja. A józan emberi ésszel rá kell jönni arra, hogy ha egy gyenge szervezetet megmérgeznek, annak ezt követően teljesen össze kell omlania.
Ahelyett, hogy meggyógyulnánk, kap az immunrendszerünk egy halálos döfést. És ha a gyógyszeriparnak szerencséje van, a legyengített beteg halálát mesterséges táplálással hetekig meg tudják akadályozni. Ez képezi a további vastag bevétel forrását.
A lakosság megtévesztésének másik hajmeresztő módja a rákstatisztika
A gyógyulást, vagyis a rákmentességet a következőképpen értelmezték át:
„A beteg a diagnózis után még mindig él 5 évet”. Ez azt jelenti, hogy a beteg ez alatt az öt év alatt végig lehet rákos, de majd ha csak az 5. év után hal meg, akkor már gyógyultként kerül be a statisztikába.
Emberek bizonyos csoportjait fel sem veszik a statisztikákba. Ugyanez vonatkozik egyes rákfajtákra is: Azokról vezetnek statisztikákat, melyek nem életveszélyesek és könnyen gyógyíthatók. A korán elhalálozó betegeket a rákos kezelések tanulmányaiból egyszerűen törlik.
A kétszeres Nobel-díjas Pauling Linus véleménye szerint a rákkutatás nagy része szélhámosságra épül és a rákos megbetegedések kutatását végző legfontosabb szervezetek a részükre anyagi támogatást nyújtók elkötelezettjei.
Kényszer-kemoterápia
Egy anya a 9 éves fiával elmenekült az Amerikai Egyesült Államokból. Kereste őt az állami rendőrség, hogy gyámság alá helyezhessék és elszakíthassák tőle a fiát, hogy az anya által elutasított kemoterápiás kezelést rákényszerítsék a fiúra. Kijelentették, hogy az anya felelőtlenül cselekszik, és hivatalból el kell venni tőle a gyermeket. Borzongunk, ha belegondolunk, hogy az állítólagos modern országokban nincs választási lehetőségünk arra, hogy ezt a halálos terápiát elutasítsuk. Az ilyen eseteket nem hagyhatjuk szó nélkül!!!
A rák lehetséges okai
A rákos megbetegedések száma egyre nő a nagyiparilag feldolgozott, az értékes tápanyagot nem tartalmazó élelmiszerek, a dohányzás, a mobiltelefonok sugárzásai és az egyre újabb frekvenciasávú elektroszmog stb. által előidézett rákkeltő hatások miatt. Feltételezni kell, hogy mindez szándékos, hisz ellenkező esetben egy ilyen dolog egyszerűen tilos lenne vagy ritkán fordulna elő. Ennek ellenére újra és újra megvetetik velünk a legújabb mobiltelefonokat. A reklámokból folynak a szervezetünktől és a természettől teljesen idegen egészségtelen édességek, mélyhűtött pizzák, alkoholos italok és egyéb ilyen termékek reklámjai. A háztartási lágyító és az öblítő szer szilikont tartalmaz. A teflonbevonatú serpenyők mérgezők, és a sort a végtelenségig folytathatnánk.
Gyermekeinknek az iskolában nem azt tanítják meg, hogy milyen fontos az egészséges és természetes táplálkozás. Nem, – táplálkozástan az nincs. Pedig az egész szellemi és egészségi közérzetünk ezen múlik.
Gyermekeink betegek, 13 évesen már gerincproblémáik és gyomorbántalmaik vannak. A rák egyre fiatalabb embereket érint. A függőséget okozó játékoknak és az évezred Istene, a TV miatt az outdoor-aktivitás egyre népszerűtlenebb. Ez az újabb rákot előidéző tényező, hiányzik a természetes fény és így könnyebben megbetegszünk.
Hogyhogy nem tudja senki, hogy egy rendes adag D-vitamin, amit csak a nap termel a bőrünkben, megvéd minket a ráktól?
Hogy sokan alternatív módszerrel, nagy adag vitaminnal, oxigénterápiával, lúgosítással és egyéb természetes módon sorra meggyógyulnak?
Ezeket az eseteket mind elnyomás alatt tartják azért, hogy minket függőségben tartsanak. Minden nap újabb ezer áldozat akad fenn a kemópokol hálójában, ahol már mohón várják őket.
Bizonyított tény, hogy azoknak az embereknek, akik nem vetik alá magukat a kemoterápiának, folyamatosan nő a túlélési esélyük. Ezzel párhuzamosan csökken azoknak a túlélési esélye, akik alávetették magukat egy kemoterápiának és/vagy egy sugárkezelésnek.
Fel kell ismernünk, hogy megbetegítenek és betegen tartanak minket, a rákos megbetegedések esetében pedig mérgeznek minket. Ha valóban az emberek egészsége lenne a cél, egészen más lenne minden. Folyamatosan ízesítik nekünk a függőséget okozó anyagokat, mint pl. a nikotint, az alkoholt, a cukrot és a zsírt, melyek nagyon beteggé tesznek minket. Vagy netán reklámozzák a TV-ben a céklát vagy a brokkolit???
Fel kell ébrednünk, utána kell járnunk a dolgoknak. Kezünkben van az egészségünk. Nevezzük nevén a gyereket és mondjuk ki nyíltan, hogy naponta emberek ezreit mérgezik meg és végzik ki, amiért ráadásul még drágán meg is fizetünk. A saját életünkről van szó, a túlélésünkről.
Egy másik példa
Az ipari országok lakosainak 90 százaléka az elégtelen táplálkozás miatt szelén- és krómhiányban szenved (krómhiány miatti diabetes). Saját magam végeztettem egy tesztet és mindez beigazolódott, mert én is érintett voltam. A fontos szelén-nyomelem nélkül sejtjeink nem tudnak eléggé védekezni a szabad gyökök és az elfajzás ellen. Rengeteg különféle tápanyag bizonyul hiánycikknek az ételeink közül, melyek szükségesek ahhoz, hogy testünk rendőrei zökkenőmentesen működhessenek.
De hol vannak ezek a polgárok számára igen fontos információk???
Nem akarják, hogy egészségesek legyünk!
Ezért a rákbeteg nem vitamint, szelént és táplálkozási tanácsadást, hanem mérgeket kap. A diabetikus drága inzulint kap króm és magnézium helyett.
Zárszó
Gúny tárgyát képezi, hogy a nagyon legyengült immunrendszerű és a sejterősítő anyag nagyfokú hiányában szenvedő embereket a legsúlyosabb mérgekkel kezelik. Ezzel szemben az egészséges embereket kötelezik arra, hogy az ezekkel az anyagokkal való érintkezést a legszigorúbb szabályok szerint kezeljék. Ezt azzal indokolják, hogy a kemoterápia arra szolgál, hogy egy kicsit meghosszabbítsa az életet, vagyis hogy gyengítse a daganat növekedését. Tehát evidensnek tartjuk a néhány éven belüli halált. Ha tehát végiggondoljuk, tulajdonképpen minden betegből halálos beteget csinálnak, akiknek így nem adják meg a gyógyulás lehetőségét. A sugárkezelésekre ugyanez vonatkozik, melyek ugyancsak fokozottan rákkeltők.
Nem szabad megbíznunk a nyugati orvostudományban. Az életünk múlik rajta, és ezért döntsünk róla mi magunk. Nem háríthatjuk át másokra.
Végezetül mindig a mi döntésünk, hogy a kezeléseknek melyik formáját választjuk, mert rajtunk kívül senki más nem vállalja a következményekért a felelősséget.
Üdvözlettel,
Susi Sauerland
