Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt.
Mondta egyszer a barátjának,
-Ha látnám a világot hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte:
-Most hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A lány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa, szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiut. A fiu csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt pár sort.
„ Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.”
Valahogy így működik az agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt, és ki az aki mindig mellettük volt a nehéz időszakban.
