Kétszázezer forintos büntetést rótt ki a katasztrófavédelem egy hajléktalan párra, akiknek felgyulladt a bódéjuk – amikor ezt a mondatot elolvastam, arra gondoltam, hogy nagyon messzire el kell takarodni ebből az országból. Azonnal. Tényleg menni kell, hogy mert a tehetetlenség érzése, a mindennapok pszichózisa és életidegensége, a politikai világ és a magasságos vezetők abszurdba hajló ténykedése, világlátása gyakorlatilag lehetetlenné teszi a jó életet. Nem hagynak élni, generációkon átívelő vegetálásra és köldöknézegetésre kényszerítenek egy egész társadalmat.
Itt nem arról van szó, hogy Orbánék társadalompolitikája, államszervezése embertelensége miatt megbukott, bár kétségtelen, hogy ilyen aljas és hatékony módon ritkán esnek neki közösségeknek. Itt megbukott az elmúlt negyed század összes kormánya és politikája. Egyik sem volt képes arra, hogy ne engedjen a csábításnak; mennyivel kényelmesebb egy kizsigerelt, értékeiben összezavart, bizalmatlan, testileg-lelkileg beteg társadalmat szívatni, erőforrásait eltulajdonítani, mint egy öntudatos, vitális közösséggel építeni és együttműködni.
Ennek eredménye a sok seggfej mindennapjainkban, ezért bunkó a pincér, ezért fúrnak-faragnak kollégákat a munkahelyeken, ezért zárja rád a buszvezető az ajtót, stb., stb., E mentalitás – nincs is ebben semmi meglepő – szépen beeszi magát az intézményrendszerbe is. Büntet, megaláz, rendelet meg törvényt hoz arról, hogy a hajléktalanokat/szegényeket el kell takarítani az útból. Paragrafusban nincsen benne, ám lassan de biztosan normává válik.
Aztán kimennek, s pofátlanul megbírságolnak olyan embereket, akik éppen elveszítették mindenüket.
Folyamatosan tágulnak a határok, kúszik fölfelé az ingerküszöb. De a gecizés ilyen nyílt és abszurd formában egyszerűen elviselhetetlen.
