Mindegy a közönyös világ számára, hisz jelentéktelen esemény, hogy egy fiatal, középkorú, vagy hajlott hátú, agg, bottal járó ember mellett sétálnak el. Jó oldala olyankor jelenik meg, ha olyan csinos lánynak csapom a szelet, aki az idősebb korosztályt kedveli… ki tudja, milyen, de létező okokból. De nagyon kellemetlen, mikor fiatal lelkemet vénembernek nézve udvariasan átadják az ülőhelyet a buszokon, villamoson. Belülről számomra oly pirongató, megalázó, elszomorító ez. Nem mondhatom, nem árulhatom el, hogy húsz éves vagyok, mikor hetvennek látszom. Úgysem hinnének nekem, „vén bolond” – gondolnák rólam.
