Charlie nem fiatal ember már, ráadásul leukémiával küzd. Ennek az agresszív betegségnek az egyik tünete a gyengeség és a krónikus álmosság. A Texas-i férfi azonban kemény fickó, nem hajlandó beletörődni a legyengülésbe.
Minden nap sétálni indul kutyáival, dacolva remegő lábaival. Ezt látván szomszédai megható segítséhet eszeltek ki. Az utca összes lakója minden nap kitesz egy széket az öregúrnak, ha arra jár és megpihenne, legyen mire leülnie. Nem csodálkoznánk, ha a "Charlie széke" szóösszetétel hamarosan a jóság és az odafigyelés egyik szinonímájává válna.
