featured-slider

Post Top Ad

2015. március 15., vasárnap

Levél Vida Ildikónak! Hátha eljut hozzá, ha mindenki tovább adja.


Kedves Vida Ildikó!

Feltételezem, hogy az elmúlt hónapok eseményei után Ön jelenleg intenzív angol nyelvtanfolyamra jár, ezért nem is szeretném feltartani, de kéretlen és váratlan levelet kaptam az Ön által vezetett hivataltól, és egy levelet mégsem illik megválaszolatlanul hagyni. Az Ön apparátusa által kiküldött levélen – a 21. században – sem e-mail cím, sem postacím nem szerepel, ezért kénytelen vagyok ezúton reagálni.

 Jómagam keményen dolgozom Csőd Bt.-m ügyvezető igazgatójaként. Bevallom, olyasmiből próbálok megélni, amivel Ön nem rendelkezik, nevezetesen a nyelvtudásomból. Sőt, képzelje el, legalább három idegen nyelven írok, beszélek, olvasok anyanyelvi szinten. Ez a mai Magyarországon – ahol Európában a legalacsonyabb, 20%-on áll az idegen nyelvtudás – olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesül, hogy bizonyos hónapokban több adót fizetek be, mint amennyit kerestem. Erre akár büszke is lehetnék, mert a magyar adórendszernek köszönhetően én is bővítem a hungarikumok körét. De nem kell Önnek – aki matematikából nyilván erős – magyaráznom, hogy ez idővel mínuszhoz vezet, és bizony összegyűlt néhány tízezer forintos hátralék. Erről kaptam fenyegető levelet az Ön neve által fémjelzett hivataltól a minap. Azt is elmesélem Önnek, hogy a hanyatló Nyugaton töltött éveimben megtapasztaltam, hogy ilyen esetben az adóhivatal először egy udvarias emlékeztetőt küld, és nem kezdi mindjárt csattogtatni az ostort, hiszen a késedelemnek számos oka lehet, betegség, családi tragédia, váratlan utazás stb., mivel – bármily hihetetlen is – a keményen dolgozó adófizető is ember. De az Ön apparátusa azonnal érthetetlen jogi nyelven fogalmazott, megfélemlítő levelet küld, és ezer követhetetlen paragrafusra hivatkozva, másfél oldalas sűrűn gépelt szövegben felszólítanak a haladéktalan befizetésre. Sajnos jogi végzettségem nincs, ezért a levél 80%-át – bár diplomás ember vagyok – nem tudtam értelmezni. Továbbá az sem világos előttem, hogy a tartozás „soron kívüli” rendezése a magyar nyelvben konkrétan milyen dátumot, milyen határidőt jelöl?

Sokáig izgultam, de azután megkönnyebbülten fellélegezhettem, miután Ön kivizsgálta saját magát és mindent a legnagyobb rendben talált saját magánál. Azt is megértem, hogy az államnak szüksége van minden fillérre, hogy tovább épüljön-szépüljön hazánk, egy falu se maradjon stadion nélkül, az ország teljes ledlámpás kivilágítását is finanszírozni kell valamiből és a háromszor átadott Várbazárra is kell még pár vödör festék, ami összetartja legalább a negyedik szalagátvágás alatt. A magam részéről igyekszem „soron kívül” összegyűjteni, esetleg családi kölcsönből fedezni – nem az uszodás villámat vagy a hőre táguló lakásomat –, hanem a néhány tízezres hátralékot.

Önt viszont arra kérném, tájékoztasson, hogy sikerült-e már behajtani a kiemelt adózók 3800 milliárd forintos elengedett tartozását, amit az Állami Számvevőszék tárt fel? Vagy esetleg meg tudnánk-e állapodni abban, hogy az én hátralékomat is törlik, leírják vagy elengedik?



Válaszát várva üdvözli:

 egy keményen dolgozó adófizető

a Csőd Bt. ügyvezető igazgatója