Az atmoszférikus mozgásokat vagy a szokatlan időjárási zavarokat már évezredekkel ezelőtt is figyelték, melyeket katasztrófák vagy éppen kedvező események előjelének gondoltak. Üstökös feltűnése az égbolton, meteorit megjelenése vagy az éjszakai égbolt csillagképeinek szokatlan konstellációja jót és rosszat is jelenthetett. Az ezekből kiinduló jóslás állást adott a csillagászat bölcseinek vagy az áltudomány hírhedt szélhámosainak, akik az uralkodók környezetében tevékenykedtek.
Égitestek és időjárás hatása az emberi szervezetre
Az idők folyamán az atmoszférikus jelenségek a társadalmi történésekkel mind pontosabban korrelálták, ami a dolgoknak egyre inkább egzakt jelleget kölcsönzött.
A krími háború idején egy bizonyos Maout, a bretagne-i tartomány egyik városkájának gyógyszerésze gondosan megfigyelte és nyilvántartotta a helyi esőzéseket és ezeket kapcsolatba hozta az aznapi hadieseményekkel. Azt találta, hogy legtöbbször akkor esik az eső, amikor ütközet van a Krím-félszigeten, és ezt azzal magyarázta, hogy az ágyúk bömbölése és a kardok csattogása megzavarja az atmoszférát, ami távoli helyeken, így még Bretagne-ban is csapadékot okoz. Maout emellett feltételezte, hogy a harangzúgásnak hasonló hatása van. Nos, ha ezt Napóleon tudja, bizonyára harangoztat a waterlooi csata idején.
Időjárás és egészség
Az időjárás, el kell fogadnunk, lényeges befolyással van az emberek egészségére és domesztikált állataik állapotára, ami a történelem folyamán mindig hatott és ma is hat a társadalom jólétére.
Hecker Járványok a középkorban című művében írja: "A mindenható hatalom, amely megteremtette a világot, katasztrófákban is megnyilatkozik. A teremtő erők heves időjárási konfliktusokat okoznak; tikkasztó szárazságot a légkörben, erős föld alatti mozgásokat, mindent elárasztó víztömegeket, melyek a pusztulás előjelei. Azok a hatalmas, lázzal járó járványok, melyeket 1510-ben az olaszok influenzának neveztek, átrohantak Európán, mindez egy kemény, fagyos, kegyetlenül viharos tél után következett, és a pusztulást Észak- és Közép-Itáliában földrengések kísérték. Az emberek szédültek, fájt a fejük, izomfájdalmakról panaszkodtak, delírium, izgatott állapot gyötörte őket."
1557-ben, egy rendkívül száraz nyarat követően olyan betegséghullám terjedt, ami rekedtséggel, fejfájással, mellkasi nyomással járó hidegrázást okozott és heves száraz köhögést idézett elő. Ezt az állapotot bágyadtság, gyengeség és étvágytalanság kísérte, émelygés, izzadás és néha hasmenés jelenlétében. Hollandiában közvetlenül ezután bubópestis pusztított, ami ötezer ember életét követelte.
1505-ben, Európában esős volt a nyár, a tél pedig kemény. Üstökösök tűntek fel, a Vezúv többször is kitört. Ilyen előjelek után lépett fel a sweating sickness nevű járvány, heveny gyulladásos lázzal, 29%-os mortalitással. Ez az endémia Angliában 1485-ben jelent meg, amikor sok eső esett, ködös és felhős idő váltakozott. 1528-ban újabb hullám söpört végig Anglián, de egész Európán is, ami pusztulást és halált hozott. Az előző év időjárását szélsőségesen nagy esőzések jellemezték,
a folyók kiáradtak és a termés megrothadt. Feljegyezték, hogy Európa északi részén sokan öngyilkosok lettek, ami azelőtt ritkán fordult elő. A megelőző hat hónapban sűrű köd ülte meg a vidéket, és váratlanul üstökösök bukkantak fel.
