Bátorításra vágytam, kedvességre, de helyette csak tőrdöfést kaptam. Tele volt a szívem fájdalommal: állapotos voltam, nem tudtam, hogyan tovább.
18 évesen, gyermeket várva mentem férjhez. A szüleink erőszakoltak össze minket, hogy a gyerek családban szülessen meg. Kölcsönre vettünk egy kis házat, néhány évig csendben, békességben éltünk.
Az idő múlásával egyre többet veszekedtünk. Általában a pénz miatt. Mindig kevés volt… Hetekig nem történt köztünk semmi, mert nem kívántam a férjem. Egyszer bántott csak ezért: hozzám vágott valamit, ami megsebesítette az arcomat. Megijedt persze, és sokáig bántotta a dolog.
Már iskolás volt a fiam, amikor felfigyeltem egy férfira. Néha találkoztunk az utcán, aztán egyszer elkérte a telefonszámomat, és elkezdődtek az SMS-ek.
Azt hittem, rátaláltam
Amikor először találkoztunk, csak beszélgettünk, főleg a feleségéről és a családjáról. Nem bántott senkit, csak panaszkodott. Néhány találkozás után az autójában szerelmeskedtünk. Olyan szenvedélyt szabadított fel bennem, amiről odáig nem tudtam. Beleszerelmesedtünk egymásba. Sokszor elábrándozott, milyen jó lenne, ha én lennék a felesége…
A nyár elején kiderült, hogy örökös fejfájásom betegség. Kezelésekre kellett járnom, de nem hagyott el. Sőt! Láttam a szemében az aggodalmat. Szeretettel ölelt magához, simogatott, dédelgetett. Szerettem volna vele élni, ő is velem. Sokszor beszélgettünk erről, pedig családja van (neki is), majdnem felnőtt gyerekekkel.
Terhesen terhes lettem
A nyár végén teherbe estem. Az orvos azt mondta, megtarthatom a babát, ha rendszeresen járok ellenőrzésre. Amikor a barátom értesült a terhességről, azonnal észrevettem rajta a változást. Éreztem, hogy eltávolodik tőlem.
Amikor végre újra találkoztunk, rögtön azzal kezdte, hogy ha meglátják velem, neki vége. A kezemet se fogta meg. Amikor kiszálltam az autóból, éreztem, hogy megkönnyebbülten ment el, hátra sem nézett.
A közeli parkban sírtam ki magam. És éppen ekkor derült ki a kapcsolatunk. A férjem nyugodtan fogadta. Elárulta, hogy hónapok óta tudott róla, azt mondta, rám volt az írva. De nem bántott és nem kiabált.
De néhány hét múlva nála is betelt a pohár. Különösebb jelenetek nélkül elküldött az otthonunkból.
Megkértem főnökömet, hogy engedje meg, az irodában lakjam, amíg nem találok mást. Megengedte, mert nagyon jó ember.
Felhívtam a kedvesemet és elmondtam neki, mi történt velem. Közömbösen meghallgatott, és annyit mondott: ők újrakezdik a feleségével.
Bátorításra vágytam, kedvességre, de helyette csak tőrdöfést kaptam. Tele volt a szívem fájdalommal: állapotos voltam, nem tudtam, hogyan tovább.
Bántottak, de bántani nem akarok
A szerelmem cserben hagyott, hogy rendbe tegye az életét. Az anyagiak otthon tartották. Nem hitt magában, bennem, és a szerelmünkben sem. A férjem viszont haza hívott. Azt mondta, itt a helyem, a kisfiúnk mellett. Szeretne újra kezdeni mindent.
Tegnap este vacsora után megsimogatta a pocakomat és rám mosolygott. Nagyon jól esett a kedvessége, szeretete. Este hozzábújva aludtam el. Mégis csak a legjobb emberrel élek.
