A 30 éves Alexisnek már van két gyermeke, ezért nagyon örült, hogy újra teherbe esett. A 19. hétben azonban vérezni kezdett. Felhívta orvosát, aki azt mondta, hogy be kell mennie az ügyeletre vizsgálatra a biztonság kedvéért. Alexis és férje, Joshua be is mentek az Indiánában lévő Kokomo kórházba. De a váróba érve a nőnek alhasi fájdalmai lettek. Még ekkor is remélte, hogy minden rendben lesz.
„Este hatkor az egyik ápolónő megitatott velem három pohár vizet, megkért, hogy készüljek elő az ultrahangra és elment. Bekapcsoltam a tévét a kórteremben, kicsit bosszankodtam is, hogy mire a kezdődő sorozat feléhez érek, már megyek is vizsgálatra, de nem féltem.”
De senki sem jött hosszú időn keresztül. A fájdalmak pedig egyre erősebbek lettek így ráeszmélt, hogy szülni fog.
Alexist végül csak este hétkor vitték be az ultrahangra. A fájások akkora már szünet nélkül jöttek.” Nem akartam erre gondolni, de a szívem legmélyén tudtam, hogy el fogom veszíteni a gyermekem.”
Az orvosa később rossz hírt közölt vele: semmit sem tehet, mert szülni fog. A kisfiú, akit Alexis Walternek keresztelt, háromnegyed 10 előtt nem sokkal jött a világra.
„Az orvosok átadták nekem, miután elvágták a köldökzsinórt. Ekkor már teljes szívemből zokogtam, de még így is láttam, milyen gyönyörű gyerek Walter. Tökéletes volt. Csak öleltem, figyeltem a szívverését, számolgattam a kis ujjacskáit. Ha még néhány hétig fejlődhetett volna, lett volna esélye a túlélésért harcolni” – mesélte az édesanya.
Az édesanya először nem akarta, hogy fotó készüljön a magzatról. Úgy érezte ezt a fájdalmat nem tudja majd elviselni.
„Boldog vagyok, hogy Joshua rábeszélt” – mondta később a nő. Alexis most már büszke arra, hogy a kisfia pár percig élt,de számtalan embert érintett meg, töredéknyi élete alatt.
