featured-slider

Post Top Ad

2015. június 27., szombat

Hazugság a BORA-BORA ügyben. Kitálal a férj!

A „Bora Borán rekedt magyar nő”, Nyíri-Kovács Patrícia „kálváriája” mára alighanem mindenki számára ismert: egy sor celeb is megszólalt az ügyben, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig a franciák lépését sürgette nemrég. A Mandiner a magyar sajtóból először felvette a kapcsolatot az apával, Soo Il Lee-vel. A Bora Bora-i és budapesti rendőrségi, bírósági jegyzőkönyvek, végzések, a történethez kapcsolódó egyéb dokumentumok és levelek, valamint az ügyre rálátó magyar külügyi szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján kijelenthetjük: a fogva tartott nő sztorija a 2010-es évek egyik legnagyobb médiahackje. Sosem volt túsz (tavaly megjárta az Egyesült Államokat, Ausztráliát és Új-Zélandot), ahogy a gyerek sem. Hihetetlen történet következik, amelyben semmi és senki sem az, aminek látszik.


Kisfiával együtt végre Tahitire menekülhet az eddig Bora Borán fogva tartott magyar anya erőszakos férje elől – adta hírül a magyar sajtó egésze hétfőn. Nyíri-Kovács Patrícia „kálváriája” mára mindenki számára ismert az országban, Sarka Katától D. Tóth Krisztán át Rubint Rékáig egy sor jó szándékú celeb is megszólalt az ügyben, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig a franciák lépését sürgette nemrég. Példátlanul egységes a kiállás a „bántalmazott”, „fogva tartott” Nyíri-Kovács Patrícia mellett, akinek nevelőapja a francia követség előtt még éhségsztrájkot is folytatott (állítása szerint).



Nyíriék sztoriját mindenki készpénznek vette és veszi: a „családon belüli erőszak” ellen harcolók végre konkrét és látványos ügyet találtak, a „nemzeti érzelmű” polgárok pedig egy szép magyar nőt, anyát, akit fiával együtt tart fogságban egy erőszakos külföldi. Akinek mindkét szempont fontos, még inkább az ügy mögé áll.

Egyvalami nem történt meg eddig: soha senki nem ellenőrizte a tényeket. A Mandiner ezért a magyar sajtóban először felvette a kapcsolatot az apával. Noha a „hallgattassék meg a másik fél”-típusú hozzáállásnak önmagában is lett volna létjogosultsága akkor, amikor három éve kizárólag a Nyíri-család állításai hangzanak el a „pszichopatáról”, a „fogva tartóról”, mégsem elégedtünk meg ennyivel. Elkértük a Bora Bora-i és budapesti rendőrségi, bírósági jegyzőkönyveket, végzéseket is, valamint az összes olyan dokumentumot, levelet, amely a történet megértéséhez nélkülözhetetlen. Ezen túl háttérbeszélgetéseket folytattunk az ügyre rálátó magyar külügyi szereplőkkel.

Nyomozásunk végén kijelenthetjük: a fogva tartott nő sztorija a 2010-es évek egyik legnagyobb médiahackje. Nyíri-Kovács Patrícia sosem volt fogságban Bora-Bora szigetén, ahogy kisfia sem. A nő nem volt fizikai erőszak áldozata. A történet sokkal inkább egy gazdag és befolyásos családról szól, amely a magyar közvéleményt és a legfelsőbb politikai köröket használja egy válóperben.

De nézzük a sztorit a maga teljességében!

Hosszú út Bora Borára

Nyíri-Kovács Patrícia tanulmányai befejeztével rögtön külföldre veszi az irányt. Először hét hónapot Franciaországban tölt ösztöndíjasként, majd kilenc hónapig dolgozik az országban, amikor a Société Générale felajánlja neki, hogy New Yorkban folytathatja. Örömmel megy oda 2007 januárjában. Két hét sem telik bele, februárban találkozik a koreai-japán hátterű, francia állampolgárságú, akkor 33 éves Soo Il Lee-vel. Lee a Bank of America alkalmazásában áll ekkor – tehetős bankárnak számít. Párizsba már együtt megy vissza a pár, ahol 2008. június 25-én házasságot is kötnek – valamint teljes vagyonelkülönítést tartalmazó házassági szerződést is. Ezután úgy döntenek, Tokióban folytatják az életüket – Lee ott kap jól fizető állást a BNP Paribas-nál. Japánban, 2009. június 18-án születik meg fiuk, Noah-Kazuki Lee. A házasság nem felhőtlen a gyerek születése után, veszekedések követik egymást, amelyek okát utólag mindkét fél a másikban véli felfedezni – ebben igazságot tenni kívülről lehetetlen.

Ami biztos: 2011. március 11-én egy földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai súlyos nukleáris balesetek sorozatát indítják el Fukusimában. A házaspár gyorsan dönt: el Japánból. Először Szingapúrba utaznak, majd gyorsan Európába, rövid ideig Budapestre. Lee otthagyja jól fizető állását és Párizsba megy, miközben Nyíri-Kovács és a gyerek március 18-tól Budapesten vannak a Nyíri-villában. Áprilisban Lee is Budapestre érkezik, tíz napig együtt van a család. Lee és apósa egy este összevesznek – derül ki a vallomásokból. Nem szívlelik egymást.

Rögtön azután, hogy Lee visszamegy Párizsba, 25-én e-mailt kap Nyíri-Kovácstól: „Hiányzol nekünk. Még mindig szomorú vagyok, mert elutaztál”. A házastársakat összekovácsolja a válsághelyzet, a család együtt megy Japánba is, hogy előkészítsék a költözésüket. Augusztus 17-től szeptember 9-ig Nyíri-Kovács megint csak meglátogatja szüleit Budapesten. A házaspár most is email-kapcsolatban van, az általuk használt francia-angol kevert nyelven leveleznek. Augusztus 31-én például Nyíri-Kovács egy e-mailben biztosítja férjét szerelméről, jutalmat helyez neki kilátásba, amikor újra találkoznak majd, úgy is, mint „Sexy time?”.

Szeptemberben hármasban mennek nyaralni Olaszországba, de ebbe az időszakba még egy közös dániai utazás és London is belefér. Szeptember 30-tól október 7-ig Nyíri-Kovács és a gyerek megint a nagyszülőkkel tölti az időt Budapesten, Lee ekkor Párizsban van. A házaspár a nyár során megbeszéli, hogy Polinéziába költöznek, de ezt megelőzően még Japánba utaznak, hogy lezárják az ottani dolgaikat – közel 3 évig laktak ugye Tokióban.

Lee tehát Párizsból egyedül utazik Tokióba október 7-én. A jegye csak oda szól. Nyíri-Kovács a gyerekkel ugyanazon a napon indul Tokióba, csak ő Bécsből. Retúrjegyet vesznek, a visszatérés napját öt hónappal későbbi időpontban, 2012. március 7-ében jelölve meg. A család Tokióban találkozik is, hetekig ott vannak, majd október 24-én együtt kelnek útra Papeete-be, Francia Polinéziába. Ekkor is retúrjegyet vesz a család, október 28-i időpontra, amit nem használnak fel. Papeete-n közös bankszámlát nyitnak október 26-án, ezt követően Moorea szigetére mennek, ott autót vásárolnak, majd november 18-án továbbállnak nászútjuk helyszínére, Bora Borára.

A házaspár berendezkedik, ingatlant bérelnek, Lee lakcímkártyát igényel, aztán közüzemi szolgáltatókkal is szerződést kötnek, a kisfiút óvodába is beíratják, Lee pedig már novemberben munkába áll a búvárklubban. Nyíri-Kovács decemberben egy évre postafiókot bérel. Személyesen, a saját nevére.

Családi vita karácsonykor

Decemberben Nyíriék is ott vannak náluk Bora Borán, a karácsonyt is ott töltik. Vita alakul ki a karácsonyi ünnep megtartásának módjáról, december 29-én Nyíri Iván pedig elkéri Lee-től az unoka útlevelét, aki ezt megtagadja, mivel nem tervez semmiféle utazást. Attól tart, hogy tudta nélkül elviszik a gyerekét és többé nem látja – vallomásai szerint legalábbis.

Februárban a család hármasban repül el Új-Zélandra nyaralni, majd együtt vissza is térnek Bora Borára.

Március 7-én – amikorra a Tokió-Bécs repülőjegy szól – Nyíri-Kovács sikeres hajózási vizsgát tesz Bora Borán – az útlevelét használja önmaga igazolására. Ezekben a napokban Lee Tokióban tartózkodik.

Miután megjön, a házasság gyors romlásnak indul. Lee úgy érzi, felesége folyamatosan zsarolja és követelőzik, hisztérikus rohamai vannak (ezt egy 2012. május 19-i meghallatásán mondja majd el), szerinte azért, mert kevesebb bevétele van, mint korábban, gazdag bankárként. A felek közt feszült a viszony, végül azonban Lee az, aki 2012. április 23-án beadja a válókeresetet.

Ekkor indul a valódi krimibe illő sztori.

Mindenféle erőszakok

Alighogy Lee benyújtja a válókeresetet, 2012. május 9-én Nyíri-Kovács megjelenik a helyi csendőrőrsön és feljelenti a férjét „morális zaklatásért”. Az őrsön Bora Bora-i címét adja meg lakóhelyeként. Lee-t május 19-én hallgatja meg a bűnügyi rendőrség. Ő is feljelenti Nyíri Kovács Patríciát morális zaklatásért.

Alig telik el néhány nap, Nyíri-Kovács újra az őrsön van, május 25-én már nemi erőszak vádjával tesz feljelentést Lee ellen. Nyíri-Kovács azt állítja a rendőrnek, hogy az elmúlt hat hónapban kéthetente közösült vele a férje úgy, hogy ő azt valójában nem is akarta. A kérdésekre elmondja, hogy Lee nem bántotta, csak néha csapkodja a fenekét aktus közben, de ő amúgy nem állt ellen, nem szorította össze a lábát, nem sikoltott, nem kért segítséget. Arra a kérdésre, hogy korábban is megerőszakolta-e Lee, határozott nemmel felel. „Sohasem ütött meg” - mondja a rendőr bántalmazásra vonatkozó kérdésére. S hogy amikor csupán két héttel korábban feljelentette Lee-t „morális zaklatásért”, miért nem jelezte a nemi erőszakot? Erre annyit mond, hogy akkor még nem állt készen rá.

A válóper előzetes tárgyalása 2012. június 13-án van. Nyíri-Kovács cseppet sem vitatja a bíróság joghatóságát, nem jelzi, hogy fogoly lenne: Bora Bora-i lakosként szerepel az iratokban. A bíróság átmeneti intézkedést hoz a per lezárultáig: jogosnak véli Lee félelmét, hogy az anya repülőre ül a gyerekkel, s az apa többet nem fogja látni a fiát, ezért a bíróság elrendeli, hogy a kicsi országból történő elutazásához mindkét szülő beleegyezése kell. A gyereket átmenetileg úgy helyezi el a bíróság, hogy egy hetet az anyánál, egy hetet az apánál töltsön – amíg a per le nem zárul és végleges döntés nem születik. A bíróság döntésével szemben Nyíri-Kovács fellebbezést nyújt be, és havi 30 000 eurónyi tartásdíjat (havi bő 9 millió forintnak megfelelő összeget) követel Lee-től.

A francia bíróság ítél tehát úgy 2012 júniusában – több mint három éve – hogy a per végéig nem lehet egyoldalúan kiutaztatni a gyereket az országból. Nyíri-Kovács ezzel együtt szabad, oda utazik, ahova akar. Ahogy addig is. A pár azóta, több mint három éve nem él egy fedél alatt – a fogságban tartott nő magyar médiában elterjesztett képe tehát a valóságban annyi: a bíróság azért, hogy az apai jogok is érvényesüljenek, a per lezárultáig megtiltotta a gyerek kiutazását Francia Polinéziából.

Lakcímkártya: hamis, nem hamis?

Nyíri-Kovácsnak a neki nem tetsző, általa július 6-án megfellebbezett ideiglenes döntés után eszébe jut, hogy a bíróság nem is illetékes az ügyében. Új irányba indul és július 12-én kéri a Bora Bora-i polgármestert: érvénytelenítse lakcímkártyájukat. Ekkor jelenik meg tehát az ötlet, amely szerint nem is letelepedni mentek Bora Borára nyolc hónappal korábban. A feljelentést Lee ellen csalás miatt majd csak 2012. december 23-án teszi meg. Ekkor, több mint egy évvel a beutazásuk után áll tehát elő a történettel, hogy Lee a tudta nélkül készíttetett lakcímkártyát számukra 2011. november 28-án, míg ő úgy tudta, hogy csak nyaralni vannak Bora Borán. Itt, ekkor kezdődik tehát a „fogoly”-történet, amelyet az akkor már tüzelt magyar sajtó is átvesz. Hamisított papírról beszélnek, mert a Lee által készíttetett iraton október 24-i dátum szerepel az érkezésük időpontjánál, miközben Bora Borára csak 2011. november 18-án érkeztek meg. (A magyar sajtóban elterjedt, de nem stimmel, hogy a francia hatóságok elismernének bármilyen okirathamisítást: ilyen ügyben sem marasztalták el Lee-t.)

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint egyszerű a történet. Az ügyintéző megkérdezte, mikor jöttek, Lee pedig bemondta Francia Polinéziába érkezésük időpontját. Az pedig tényleg október 24. volt. A téves dátumot tehát érdeklődésünkre Lee is elismeri, főleg, hogy ez nem befolyásol semmit: a Nyíri-család által híreszteltekkel ellentétben egyáltalán nem kell fél évnek eltelnie ahhoz, hogy válópert kezdeményezzen valaki. Továbbá: apa és fia francia állampolgárok, így nem is kell semmilyen igazolást kérniük. Nyíri-Kovács európai uniós állampolgárként szintén jogosult Polinézián tartózkodni. Az igényelt irat ráadásul lakcímigazolás, amelyhez nem fűződnek jogok. Nem tartózkodási engedély, amelyhez fűződnének, de olyan engedélyre meg nincs szükségük.

Más gond is van azonban Nyíri-Kovács verziójával: a már említett postafiók nyitásához még 2011 decemberében ő maga használja a lakcímkártyát. A dokumentumot, amelyről egy évvel későbbi feljelentésében azt állítja, hogy a létezéséről sem tudott. Erről szintén nyomozati jegyzőkönyv van.

Ekkor – 2012 decemberében – állítja a nyomozóknak azt is, hogy eredetileg csak „három hónapos” kiruccanást tervezett, hogy soha nem akart letelepedni, s gyakorlatilag fogoly. Ekkor hozza be „bizonyítékként” a retúrjegyet is, amely március 7-re szólt Tokió-Bécs vonalon. Lee magyarázata erre: olcsóbb volt az oda-vissza jegy, mint a csak odaútra vonatkozó. Állítása szerint ugyanezért vettek retúrt a Tokió-Papeete vonalra is, ahol a visszaút idejét négy nappal későbbi időpontban jelölték meg, de azt sem használták fel. Tény továbbá: a március 7-i, állítólagosan tervezett visszaút idején Lee éppen Japánban van. Nyíri-Kovács épp aznap tesz sikeres hajózási vizsgát Bora Borán. Aznap, amikorra a retúrjegyük szól, s amely egyik fő hivatkozási alapja Nyíriéknek: hogy ugyanis akkorra várták volna őket vissza, hiszen csak nyaralni mentek. Nyíri-Kovács egyébként e-mailezik Lee-vel a két hét alatt, várja vissza Japánból(az általa Lee-től rendelt árukkal egyetemben).

A Nyíri-család ekkor, 2012 végén már nyomja a fogolysztorit és korruptozza a francia bíróságot Magyarországon, Facebook-csoport alakul a magyar anyáért, Nyíriék nem ismerik el a francia polinéz bíróság joghatóságát, nagyon haza akarják hozni a gyereket és az unokát.

Emberileg persze érthető, ha a nagyszülők magukénak akarják tudni az unokát. Még akkor is, ha egyébként nem voltak eltiltva a gyerektől ők sem: látogatják őket, Nyíriné többször hosszú hónapokat tölt egyhuzamban a lányánál az elmúlt években. Nyíri Iván gyakori kijelentései azonban, hogy „ez egy magyar gyerek, Magyarországon a helye, haza kell térnie oda, ahova tartozik”, csak a média hergelésére jók, a valóságalapot nélkülözik. A kis Noah-Kazuki nem egyszerűen magyar gyerek. Magyar, japán és francia. Ezt a három nyelvet beszéli. Az apja, Lee kicsit sem magyar, ráadásul sem a házaspár, sem a gyerek nem élt Magyarországon életvitelszerűen. Soha.

Szöktetési kísérlet magángéppel

Nyíri-Kovács mindenesetre Budapesten is bead egy válókeresetet 2012. október 17-én. Itt havi 6000 eurós tartásdíjat kér csupán (kb. kétmillió forint, havonta), s Magyarországra hozná a gyereket. A II. és III. kerületi bíróság 2013. április 12-én elutasítja a keresetet, tekintve, hogy folyamatban van már a bontóper Bora Borán. Nyíri-Kovács fellebbez, de másodfokon is veszít 2014. március 25-én, majd a Kúria is elutasítja idén április 21-én.

A legfelsőbb magyar bírói fórum végzésében megállapítja: „A peradatokból kitűnően a felperes tehát önként, az ismertetett célok megvalósítása érdekében, tehát nem turistaként utazott Francia Polinéziára”, valamint hogy amikor Lee beadta a válókeresetet, akkor Nyíri-Kovács „szokásos tartózkodási helye nem Magyarországon, hanem Bora Bora szigetén volt”, ahol „a peres felek közös döntésük alapján, huzamosabb ott tartózkodás céljából rendezkedtek be”. Nem a Nyíri-nyilatkozatokban korruptnak nevezett francia polinéz bíróság dönt tehát így, hanem a legfelsőbb magyar jogi fórum. A hamis papírokról szőtt történet tehát teljesen irreleváns, főleg Magyarországon, ahol április óta megfellebbezhetetlen bírói döntés van arról, hogy Nyíri-Kovács önként és szándékosan telepedett le Bora Borán férjével és gyerekével, valamint, hogy a joghatóság a Bora Bora-i bíróságé.

Majd' két évvel a Kúria döntését megelőzően, 2013 márciusában a polinéz bíróság másodfokon is megerősíti az egy hét itt, egy hét ott-típusú gyerekelhelyezést, s azt is, hogy a kis Noah-Kazuki mindkét szülő beleegyezése nélkül nem hagyhatja el Francia Polinézia területét. Ekkor jó okuk van már erre: 2012. október 23-án ugyanis Nyíri-Kovács megkíséreli kicsempészni a gyereket. „Az apai jogok megóvása annál is fontosabb, hogy Nyíri-Kovács Patrícia megpróbálta közvetve vagy közvetlenül »kicsempészni« gyermekét Francia Polinézia területéről oly módon, hogy útlevelet kért a gyermek nevére és kibérelte 2012. október 23-án az »Air Archipel« légitársaság magánrepülőgépét, amely Rarotongára (Cook szigetek) indult”. Ez áll a bíróság végzésében.

A rendőrségi jegyzőkönyvekből az is egyértelmű, hogy a magyar külügy konzulátusi segítsége is kellett az akcióhoz. A kisfiú korábbi útlevele már lejárt ekkorra, s az útlevél száma, amellyel utazott volna: EF714640. Ez a betűkód és a hat számjegy pedig az ideiglenes útlevelek sajátja. Ketten utaztak volna a gépen: Nyíri-Kovács és a gyerek. A magángép úgy 10 millió forintnak megfelelő összegbe kerül, azonban lemondják 22-én, miután a rendőrségnek feltűnik, hogy a gyerek nem utazhat. (Egy Ulric Allard nevű Air Tahiti-alkalmazott vall erről.)

Az ügyre rálátó, azt közelről követő külügyi forrásunk megerősíti a szöktetési kísérlet és a külügyi segítség tényét is, de úgy emlékszik: a szakmai szint végig ellenezte a beavatkozást, hiszen napnál világosabb volt, hogy egy szimpla válóperről van szó. A politika Budapestről azonban mindig parancsba adta a cselekvést.

A Nyíri-család és a magyar állam

Az általában csak éhségsztrájkoló közgazdászként emlegetett nevelőapa ugyanis nem akárki: amint a Heti Válasz hat éve megírta róla, a Szovjetunióban tanult, a tanzániai pénzügyminiszter főtanácsadója volt, a kilencvenes években a Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel Biztosító vezérigazgatója, később a BorsodChem, a Malév igazgatóságának tagja és a Mahart vezetője, de Ecuador tiszteletbeli konzuljaként is tevékenykedett.

Nyíri belügyi vonalon is erős: 2012. május 24-én tegeződő levelet ír Pintér Sándornak, amelyben beszámol róla, hogy a TEK-kel már beszélt, de kellene segítség, ki kellene „menekíteni” a lányát és az unokáját. Rövid választ kap a belügyminisztertől: jövő héten beszéljenek.


Nyíri Iván a Mokkában

A belügy közbelépéséről nincs tudomásunk, ám arról igen, hogy a külügy nem csak útlevéllel avatkozik be. A szakmai szint ellenkezése ellenére a párizsi konzulhelyettes kétszer is kirepül a perre. Egy válóperre, magyar közpénzen. A külügy még két magyar szakértőt is küld, tolmáccsal együtt, akik kiutaznak megvizsgálni a kis Noah-Kazukit és Nyíri-Kovácsot, aki nincs megelégedve a kinti pszichológiai szakvéleménnyel. A külügy fizeti az útjukat és a szállásukat, a „nyaralást”, ahogy egyikük, Sófi Gyula később jegyzőkönyvben fogalmaz. Nyíri Iván lánya, Nyíri Veronika, (Nyíri-Kovács féltestvére) pedig ma is a Külügyminisztériumban dolgozik.

A harmadik itthon lévő Nyíri sem marad ki a történetből: ő az erőszakolási vádak megfogalmazásában utazik. 2012. július 6-án Nyíriné Bede Erzsébet Budapesten a II. kerületi rendőrkapitányságra megy, hogy feljelentést tegyen Lee ellen a lánya terhére elkövetett erőszakos közösülés, bántalmazás, bezárás, személyes szabadság elvonása, útlevéllopás ügyében. Nyíriné itt már 2008-ra és Tokióba teszi a bántalmazást és a házasságon belüli erőszakot (érdekesség viszont, hogy nem említi az állítólag a saját házában 2011 áprilisában megtörtént erőszakos közösülést).

A rendőrség Papeete-re passzolja az ügyet, ahol 2013. április 13-án meghallgatják Lee-t is (újra, hiszen a Nyíri-Kovács feljelentésére indított nyomozást már megszüntették, nem találván bűncselekményt). A rendőrségen felfigyelnek Nyíri-Kovács történetének ellentmondásaira, s a jegyzőkönyv így zárul 2013. május 6-án:

„Az elvégzett nyomozati cselekményekből kitűnik, hogy a Nyíriné Bede Erzsébet által a magyar hatóságnál tett feljelentésben hivatkozott cselekmények nem valósak. Feljelentését minden bizonnyal lánya elbeszéléséből merítette, és az jól illusztrálja azt az egyértelmű eltérést, amely Nyíri-Kovács Patrícia tényérzékenysége és a valóság között van.”

A nyomozás összegzése szerint „Nyíri-Kovács Patrícia hajlamos megfordítani a tettes és az áldozat személyét, eltúlozni cselekményeket, hazugságokat hirdetni, magát képzelt bűntett vagy vétek áldozatának feltüntetni – amiből következhet az igazságszolgáltatás eszközként való felhasználása saját céljainak a polgári eljárásban történő érvényre juttatása érdekében”.

Sexy time?

Nyíri-Kovács valóban aktív. Húsz (!) büntetőfeljelentést tesz odakint Lee ellen, azt állítja, úgy bántalmazta, hogy nyomai voltak. Később arra módosítja a történetet, hogy „meg akart ütni”. A tény: dacára a több mint másfél tucat feljelentésnek, Lee-t nem vádolják meg egyetlen terhére rótt cselekmény elkövetésével sem.

Az itthoni nyomozás ennek ellenére sem áll le a 18 ezer kilométerrel odébb elő Lee ügyében, úgyhogy 2013 szeptemberében jogsegély keretében kihallgatják Nyíri-Kovácsot Bora Borán. Ekkor beszél az állítólag Budapesten, 2011 áprilisban náluk, a Nyíri-villában, a gyerek előtt elkövetett nemi erőszakról és fojtogatásról. Elismeri, hogy nincs közvetlen tanú és senki sem hallott semmit. A kihallgató jogos kérdésére pedig, hogy miért nem élt azzal az előnnyel, hogy otthon volt, miért nem vetett véget az egésznek, miközben módja lett volna rá, azt a választ adja: „Féltem tőle, azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz és megöli a gyereket”.

A kihallgató itt nem kérdez vissza a nyilvánvaló ellentmondásra. Talán nincs tudatában a kronológiának. Amint viszont mi a történet elején láttuk: Lee 2011. április 25-én már Párizsban van. (Aznap, az állítólagos erőszak után néhány nappal kapott „hiányzol”-emailt Nyíri-Kovácstól.) Ekkor tehát Lee nélkül van Budapesten a Nyíri-család. Nyíri-Kovács mégsem a rendőrségre megy, vagy a bíróságra, elindítani a válópert. Nem. Ő a férje után megy Párizsba, és együtt utazgatnak. Az áprilisi budapesti tartózkodás után Nyíri-Kovács még kétszer van hetekig Lee nélkül, csak a gyerekkel Magyarországon. Augusztus 31-én küldi Lee-nek a „sexy time”-os, már idézett szerelmes e-mailt. Utoljára szeptember 30-tól október 7-ig van Budapesten a fiával Lee nélkül. S ahelyett, hogy ott maradna a szüleinél a gyerekkel – hogy megvédje a kicsit az állítólagos fojtogatótól, erőszaktevőtől, aki állítólag gyerekgyilkosságra is képes lenne, legalábbis ő attól fél, hogy megöli a gyereket – nos, ehelyett önszántából gépre ül a gyerekkel kettesben, hogy ezzel az emberrel találkozzon Tokióban és együtt éljenek.

A budapesti fojtogatós, gyerek előtti 2011 áprilisi állítólagos nemi erőszakot ráadásul Nyíri-Kovács nemhogy a 2012. májusi feljelentésében nem említi (akkor ugye azt mondja, fél éve erőszakolja a férje, tehát 2011 novembere óta), de egyenesen az ellenkezőjét állítja még egy 2013. február 7-én kelt pszichológiai szakértői véleményben is. A bontóperben kirendelt szakértővel Nyíri-Kovács 2013. január 31-én és február 1-jén találkozik, s arról beszél, hogy a házasság gondjai Tokió után kevésbé voltak jelen, összekovácsolták őket az események. „Ez volt a vigasz és a kölcsönös megértés második ideje” - mondja ekkor az Európában töltött időszakról. Ezt a verziót alátámasztják a küldött levelek, a kronológia, a döntései s az, hogy férje után ment a gyerekkel Budapestről.

2013. február 1-jén már bőven dúl a médiaháború itthon Lee ellen, a feljelentéseit is megtette már Nyíri-Kovács ellene odakint rég, csalás, útlevélelzárás és nemi erőszak ügyében is, ekkor ráadásul már nyolc hónapja élnek külön. És mégsem említi, hogy Lee Budapesten megerőszakolta volna. Sőt, az adott időszakra vonatkozóan a fenti leírást adja összekovácsolódásról, a kölcsönös megértésről.

Hét hónappal később, 2013 szeptemberében aztán előáll a sztorival, hogy fojtogatta és a gyerek előtt megerőszakolta a férje Budapesten, 2011 áprilisában. Közben a bontóperben is megfellebbez minden részletet. Nyúlik is az ügy, mint a rétestészta.

Szabadulás fogság nélkül

E hét elején aztán megjön a hír, hogy a bíróság döntése értelmében Nyíri-Kovács munkát vállalhat egy másik szigeten. Noah-Kazukit az elmúlt három évben az anyja és az apja felváltva nevelte, az egyik hetet egyiknél, a másikat a másiknál töltötte a gyerek. Amúgy egészséges, iskolába jár és szereti mindkét szülőt. Ennek ellenére a magyar média szabadulásként értelmezi a friss döntést, Nyíri Iván is hatalmas sikerként könyveli el és tálalja mindenféle műsorokban – az ottani bíróság korrupciójára és megbízhatatlanságára vonatkozó érvek ezúttal nem hangzanak el a szájából. A gyerek mindkét szülő hozzájárulása nélkül egyébként továbbra sem hagyhatja el Francia Polinéziát, s bár ideiglenesen Nyíri-Kovácsnál helyezték el, az apa kapcsolattartási joga továbbra is él. Az anya pedig eddig is oda utazott, ahová kedve tartotta: a gyerekkel együtt is utazhatott a szigetvilágban, de a „Bora Borán fogva tartott” Nyíri-Kovács – Lee állítása szerint – tavaly bizonyítottan járt az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Nyíri Iván e hét keddjén a Mokkában megint ügyesen tereli mégis a nők elleni erőszak világszintű problémájára a szót az ügy kapcsán, Nyíriné pedig még múlt héten is azt nyilatkozza, hogy „minden segélykiáltást kiordítottunk magunkból. Ez (az éhségsztrájk – a szerk.) az utolsó, különben megölik a gyerekünket”.

Megölik? Mint láttuk, a gyereket három éve neveli heti váltásban az anya és az apa, akik azóta külön élnek.

Érdekes módon Nyíri Iván e hét kedden a Mokkában már arról is beszél, hogy nem fizikai erőszak volt a lánya ellen, hanem lelki, s hogy ezt „félreértették” az emberek. Már csak azért is érdekes ez a magyarázat, mert felesége még három nappal korábban is igennel válaszol arra a már idézett interjúban, hogy fizikailag fojtogatta-e Lee a lányát. Ráadásul éppen Nyíriné feljelentése nyomán vádolta meg a magyar ügyészség Lee-t, a vádirat pedig fojtogatásról, gyerek előtti erőszakos közösülésről regél – ezek pedig, ha igazak lennének, értelemszerűen jóval túlmutatnának a lelki erőszakon. Az öt vádpont egyike egy rendbeli erőszakos közösülés – igen, az az állítólagos budapesti eset, amely oly' későn jutott Nyíri-Kovács eszébe. Van még személyes szabadság korlátozása, kiskorú veszélyeztetése és közokirattal visszaélés. A már jól ismert vádak, azok, amelyeket Nyíri-Kovács és anyja tollba mondtak, s amelyekkel Bora Borán a gyanúsításig sem jutottak. Itt viszont húsz évre becsukatnák miattuk Lee-t – ennyit arról az állításukról, hogy nem akarják elszakítani a gyereket az apjától. Egyébként: ha valóban egy fojtogató, gyerek előtt erőszakoló pszichopatáról lenne szó, akkor mégis miért nem?

Nyíriék ellentmondásoktól hemzsegő sztorija mégis működött eddig, hiszen ki ne állna egy bántalmazott, külföldi férje által egy távoli szigeten fogva tartott magyar anya és gyereke oldalára? Akinek szíve van, mellé áll. Csak aztán évek múltán nagyot csaphat a homlokára az akár legjobb szándékú lájkoló, újságíró, celeb vagy éppen külügyminiszter. Amikor kiderül, hogy a fizikai bántalmazást semmi nem támasztja alá, hogy a nőt nem tartotta fogva senki, ahogy a gyereket sem, aki egyébként soha nem is élt Magyarországon.