Régen -relatív- a 90-es években még igazi életet éltek az emberek. Te most vagy hevesen bólogatsz, mert tudod miről beszélek, hisz te is korombeli vagy, vagy értetlenül nézel , és nem érted, hogy te miért nem élsz rendes életet a véleményünk szerint. Utóbbiaknak üzenem, régen csodálatos dolog volt gyereknek lenni. Nekünk nem volt mindig a zsebbe egy telefon, tudod mi volt ott általában? Zsebkendő, vagy egy kavics.. Minket nem telefonon hívtak a szüleink, hanem amikor besötétedett magunktól mentünk haza. Amikor beszóltunk a tanároknak teljesen jogosnak éreztük a sallert, és nem háborogtunk. Sőt el sem mertük otthon mondani, mert kaptuk volna a párját is.
Nekünk nem volt szükségünk arra, hogy mutogassuk másoknak, hogy mit főztünk, milyen cipőt kaptunk, vagy épp mennyi fizetést rejt a tárcánk. Épp elég volt, ha a szűk család ismerte a titkaink, és az életkörülményeinket. Mi befelé éltünk és nem a külvilágnak.
Napestig sorolhatnám még a hasonlatokat, de már most unom, szóval nézzünk meg pár képet, amelyek helyettünk is mesélni fognak..
Talán benne csalódtam a legtöbbet !
Tánc annó, és most ..
Elgondolkodtató
Régen igazi barátaink voltak.. Manapság a facebookon vannak " barátaink " akik még a temetésünkre sem jönnének el..
Ironikus nem?
