23 éve volt már házas, és volt hét gyermeke, amikor egyszer közölte feleségével, hogy nem bírja tovább az életet férfiként. A felesége nemigen tolerálta trnaszneműségét – azt mondta, vagy szokjon le erről, vagy hagyja ott a családot. Pedig korábban azt már elfogadta, hogy férje transzvesztita, és vonzódik a női ruhákhoz – de az már sok volt neki is, hogy a meglett ember kislányként akart élni . Férje ezután többször is öngyilkosságot kísérelt meg. Legutoljára akkor, amikor egyik lánya férjhez ment, és azt kérte, hogy, ha lehet apja férfiként jelenjen meg a szertartáson.
Paul – ekkor még hivatalosan így hívták – ekkor végképp elbujdosott otthonról, és hajléktalanként élt, majd befogadta őt a torontói transznemű közösség egy temploma. Ott találta meg őt jelenlegi családja. “nevelőapja, és nevelőanyja”, no meg “testvérei” jól kijönnek vele, és elfogadják, hogy immár – fizikailag – 52 éves férfi létére, kislányoknak készül ruhákat hord (xxxl méretben), napjait pedig babázással, rajzolással, és egyéb lányos dolgokkal tölti – jól elvan a család legkisebb unokájával. Korábban egyébként még nyolc éves volt, de mikor az unoka jelezte, hogy inkább kistesót szeretne, váltott a hatra. Pénzkeresetül azért a legkevésbé sem kislányos dolgot csinálja, bájos kis csizmácskáiban havat lapátol. A transgender project filmjében arról is beszél – bár nem tagadja, hogy volt már házas és vannak gyermekei, de jelenleg nem kíván felnőtt lenni.
