Az eset címlapsztoriként szerepelt több felületen is, a Blikktől a BBC-ig rengeteg újság és hírportál foglalkozott vele, a cégénél még csak próbaidős dolgozót kirúgták és egy V. kerületi fideszes képviselő feljelentette a rendőrségen. A sofőr Facebook-profiljára áradnak a támogató kommentek, a kamionok.net szolidaritásra szólít fel, a hunfoglalo.hu pedig reklámbevételei felét ajánlotta fel Árpinak. Létrejött a “Kiállunk Á. Levente Jeddi mellett” Facebook-csoport is, amely folyamatosan növeli követői számát. A “kár, hogy nem tapostál rájuk” és “atomot a Perzsa-öbölre”-kommentek mellett rengetegen biztosítják támogatásukról (és családjuk támogatásáról) a kamionost. Magyar és francia sofőrök kommentelnek a calais-i lehetetlen helyzetről, miközben maga a sofőr is a félelmet és pszichés nyomást jelöli meg tette okául. A kamionosok sok szempontból a kialakult helyzet áldozatai.
Mindeközben Szíriában öt éve polgárháború zajlik, ahol az országot újabb nagy- és regionális hatalmak használják ütközőzónának, növelve az áldozatok számát, illetve a távoli jövőbe tolva ki a béke elérését és az úgynevezett Iszlám Állam fennmaradását. Más országokból is - a klímaváltozás és a kilátástalan élethelyzet hatására - százezrek kényszerülnek otthonuk elhagyására. Képzeljük el, milyen nyomor kell ahhoz, hogy a sivatagon, embercsempészeken, tengereken, szögesdrótokon át vezető útra még mindig ennyien és egyre többen vállalkozzanak. A macedón-görög határon az előző héten is több százan fagyoskodtak sátrakban, konfrontálódtak a rendőrökkel, de reményük sincs az átjutásra, ezért többen öngyilkosságot követtek el.
Több százezer kilométert utaztam stoppal Európa különböző országaiban, és két csoport vett fel a legtöbbször: a kamionosok és a bevándorlók. Előbbiek talán a hosszú, monoton út magánya miatt, utóbbiak talán azért támogattak egy ilyen utazót, mint én, mert korábban sokszor utasították vissza őket. De nem csak ezért szomorú, hogy az egyik és a másik csoport nehéz helyzete egymással szemben jelenik meg, hanem azért is, mert szenvedéseiknek azonos a gyökere.
Jelenleg a kormányok fölé növő nagyvállalatok és pénzügyi alapok világszinten szervezik meg a termelést és rendelkeznek afelett, hogy hogyan és mit dolgozhatunk vagy fogyaszthatunk. Ugyanaz az erő kényszeríti csalásra a tachográfját körzővel hamisító kamionost (saját élmény!), mint a hamis papírokkal utazó bevándorlót. Előbbit túlórára kényszerítik vagy elveszti az állását, utóbbi pedig a fekete piacra, vagy, ha státuszt szerez, az aljamunkák elvállalására kényszerül. Ezáltal – csakúgy mint a "Londonban mosogató" magyarok – szépen lenyomva a béreket. Érthető, ha a két csoport könnyen kijátszható egymás ellen, miközben ugyanannak az előbb Anglia-, majd Amerika-központú kapitalista logikának az áldozatai, amely meghódította az egész földet, és mindmáig felelős a jólét egyenlőtlen eloszlásának fenntartásáért. Mi igazolja, hogy több az életesélye annak, aki Svájcba, mint annak aki Erdélybe vagy Egyiptomba születik? Szomorú, hogy nincs olyan politikai mozgalom, amely egyszerre képviseli a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő menekülteket, illetve a családjukat sokszor csak minden második hétvégén látó “nemzetköziző” kamionsofőröket.
Ennek hiányában kamionsofőrként Jeddi Árpád Levente számára nem nagyon adódik más lehetőség az ellenállásra és a felháborodás levezetésére, mint az, amit tett. Levideózta, hogy mi zajlik a határ közelében, és rárántotta a kormányt a kamionjára feljutni próbáló menekültekre. Ezzel széleskörű szimpátiát – majd elbocsátása után szolidaritást – váltott ki sok olyan emberből, akik szintén veszélyeztetve érzik egzisztenciájukat. A jobboldal képes tematizálni a történteket és politikai tőkét kovácsolni a konfrontációból, ellenségként és terroristaként beállítva a menekülteket. A baloldal morális szempontok alapján ítélkezik, ezáltal képtelen érzékelni azoknak a problémáit, akik számára Árpi hőstettet hajtott végre azzal, hogy végre megmutatta. Ha a baloldal nem ezt tenné, akkor magyarázattal kéne szolgálnia az egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra; amik ugye nem férnek össze a demokráciával?
