Olvassák el Szendi Gábor véleményét arról az átverésről, amiről már többen sejtünk valamit, de még így nem fogalmazódott meg senkiben sem.
Adele Hite PhD-t szerzett táplálkozástudományi epidemiológiából. Az Észak-Karolina Egyetemen tanít, s 2010-ben a Nutrition szaklapban egy kutatócsapattal összefogva kritikai elemzést publikált a 2010 nyarán megjelent újabb közegészségügyi étrendi ajánlásról, amely papagájként ismételgeti ugyanazt a rendkívül ártalmas étrendet, amibe nem csak az USA-ban, de Magyarországon is, belebetegedtek az emberek. Miközben a müzlik a világ egyik legegészségtelenebb ételei, aközben évtizedek óta a fejekbe sulykolták, hogy a müzli a világ legegészségesebb reggelije. Hitvallásában azt írja, hogy azért lett az egészséges élet szószólója, mert klinikai munkájában látta azt a sok szenvedést, amit a hazug étrendi ajánlások okoznak az embereknek. Ideje volna a magyar étrendi ajánlásokat megfogalmazóknak is szakítani a rossz hagyományokkal.
Forrás: Adele Hite: Misled and Misfed: Policies Mean Processed Foods Make Us Sick and Fat womenmakenews.com
Fordította: Mezei Elmira
A manapság rendelkezésre álló táplálkozástudományi információ mennyisége irdatlan, tartalma pedig zavaros és ellentmondásos. Hallunk egyféle véleményt a hírekben, egy másikat az orvosunktól, és megint valami mást egy baráttól. Hogy tudjuk eldönteni, hogy kinek higgyünk? Egyáltalán számít ez? Ha a szakértők néhány havonta meggondolják magukat azzal kapcsolatban, hogy miből is áll egy egészséges étrend, akkor nem az lenne a legjobb, ha mindannyian egyszerűen kevesebbet ennénk, többet mozognánk, és reménykednénk, hogy ez megoldást hoz?
Ugyan a táplálkozástani információtömeg zavaros, az igazság mégis megtalálható. 2005-ben, az Orvostudományi Intézet szakemberei - egy független, önkéntes alapon, ingyen dolgozó szakértői testület - összefoglalót készített az általános táplálkozástudományi tudástárból, hogy tudományos pontosságot rendeljen a jelenleg érvényben lévő táplálkozási útmutatásokhoz. Beszámolójuk ezt a meglepő állítást tartalmazza: "A magasabb zsírtartalmú étrendekhez képest, az alacsony zsírtartalmú és magas szénhidráttartalmú étrendek a krónikus betegségek, különösen a szívkoszorúér és a cukorbetegség szempontjából előnytelen módon változtathatják meg a metabolikus profilt."
Miből vonták le ezt a következtetést, amely olyan éles ellentétben áll a jelenlegi táplálkozással kapcsolatos meggyőződésünkkel? Sajnos, amit mi táplálkozástudományi ténynek hiszünk, az egyáltalán nem nevezhető ténynek. Mióta 1977-ben az amerikai szenátus kihirdette az első "Táplálkozási Célok"-at (a nemzet számára hivatalosan ajánlott táplálkozási útmutató), az alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú étrendi ajánlások gyenge lábakon álló és ellentmondásos tudományon alapulnak. Több mint 30 éve kérik az amerikaiakat étrendjük zsírtartalmának csökkentésére, különösen tekintettel a telített zsírra és a koleszterinre. Helyette pedig a gabona alapú étrendet ajánlják. Ezek az ajánlások annak ellenére fennmaradtak, hogy az azóta eltelt évek során zajló kutatások nem tudták alátámasztani létjogosultságukat. Amire ma táplálkozástani igazságként gondolunk, az nem több, mint egy bizonyítatlan teória. 1977-ben még az Amerikai Orvostudományi Társaság is úgy érezte, hogy ezek az ajánlások helytelenek, megalapozatlanok és beláthatatlan negatív következményekhez vezethetnek. É valóban: végignézhettük ezeknek a következményeknek a kibontakozását.
Bár az amerikaiakat azzal vádolják, hogy nem vesznek tudomást az étrendi ajánlásokról, pedig valóban csökkentettük a zsírbevitelt, a telített zsírt és a koleszterint, az ajánlások szerint. Azzal is vádolnak, hogy inaktívak vagyunk, de a szabadidő aktív eltöltése egyre népszerűbb. A túlevés vádját is nekünk szegezik, holott a legtöbb amerikai átlagos kalória bevitele az ajánlott tartományon belül mozog. A legkevesebb kalóriát a felnőtt nők eszik - kb. annyit, mint egy általános iskolás gyerek - 72%-uk mégis túlsúlyos vagy elhízott. Mi folyik itt?
Az igaz ugyan, hogy a kalória bevitelünk nőtt az elmúlt 33 év alatt, de a mennyiségekkel nem lehet probléma. Ha a felnőtt nők még ennél is kevesebbet ennének, átlagos kalória bevitelük az óvódásokénak felelne meg. És mégis, úgy tűnik egyelőre a kevesebb evés és több mozgás - a kalóriacsökkentés és égetés - marad az egyetlen ajánlott mód az elhízottsági krízis megoldására.
A probléma nemcsak az elfogyasztott kalóriák számában rejlik, hanem a forrásukban. Az elmúlt 33 év alatt végbement kalória beviteli növekedés csaknem kizárólag az USDA (Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium) által támogatott és jóváhagyott, magasan feldolgozott szénhidráttermékekből származik. Éppen ezeknek a termékeknek a tulajdonságai járultak hozzá nagymértékben ahhoz az egészségügyi krízishez, amit jelenleg tapasztalunk.
Miért problémásak ezek a gabonaipari termékek? Először is, a Mezőgazdasági Minisztérium támogatásának és marketingjének köszönhetően olcsók, bőven van belőlük, és széles körben a táplálkozás fontos részének hiszik őket, annak ellenére, hogy nincs mögöttük valós biológiai szükséglet. Ezen kívül, az élelmiszeriparnak köszönhetően, ezek a termékek bárhol könnyedén elérhetők, érzékeinket és étvágyunkat ezerféle mókásan csomagolt variációban felcsigázva. Nem véletlen, hogy a humán fiziológiának köszönhetően, a cukor és keményítő tartalmú ételeknek számos addiktív és hizlaló tulajdonsága van, ami a fehérjéknek, zsíroknak és magas rosttartalmú ételeknek nincsen. Nemcsak hogy egy "előrecsatolt" működést (kontrollálhatatlan folyamat) indítanak el a központi idegrendszerben, de olyan hormonális környezetet hoznak létre a szervezetben, ami elősegíti a zsírraktározást és megakadályozza az égetést. Amikor nem tudunk hozzáférni a zsírraktárainkhoz mint energiaforráshoz, nincs más választásunk, mint azt az energiát több evéssel bevételezni. Az olcsó, kényelmes, és nagyon tetszetős szénhidráttartalmú ételek, amikkel körül vagyunk véve, egy ördögi kört alakítanak ki: éhség, fáradtság, vágyakozás és evés. Ahogy a szervezetünk raktározza a kalóriákat, mi kényszeresen fogyasztunk és fogyasztunk, egyre többet.
Egy elhibázott tudományos elmélet, az agrárpolitika, valamint a humán fiziológiából nyugodt lélekkel hasznot húzó élelmiszeripar együttesen létrehozott egy irányvonalat, amely a mennyiséget a minőség fölé helyezi, és tökéletesen rosszul működő étkezési szokásokat támogat egy olyan táplálkozási környezetben, ami állandósítja az elhízottság és a krónikus betegségek jelenlétét. Az állami támogatásukat bőszen védelmező tudósok arra építették szakmai karrierjüket, hogy az alacsony zsír- és magas gabona tartalmú étrend lehető legegészségesebb mivoltát igyekeznek bizonyítani. De a humán fiziológia nem veszi figyelembe az önös tudományos célokat. Harmincévnyi próbálkozás sem tudta bizonyítani, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend egészséghez vezet. Valójában a Mezőgazdasági Minisztérium saját Táplálkozástudományi Bizonyítékok Könyvtárában felgyülemlett adatok is azt mutatják, hogy egy az egybeni összehasonlításban a cukor és a keményítő bevitelt korlátozó étrendek hatékonyabb fogyást, és alacsonyabb szív és érrendszeri betegség és cukorbetegség rizikót eredményeznek, mint az alacsony zsírtartalmú étrendek, még akkor is, ha azonos a kalória értékük.
Ezek az eredmények különösen jelentősek a nők számára, a kisebbségekhez tartozók számára pedig még inkább. Egy finomított szénhidrátokban gazdag étrend rosszul szabályozott vércukor és inzulinszinthez vezethet, és ezek a faktorok állnak az elhízottság, a szív- és cukorbetegség kialakulása mögött. A nőknek általában magasabb az inzulinszintje és hajlamosabbak a glükóz intoleranciára, mint a férfiak, és a terhesség még súlyosbíthatja ezeket. Ennek eredményeképpen a magas cukor és keményítőtartalmú étrend a nők számára különösen egészségtelen lehet. Az Amerikai Szív Társaság szerint az alacsony "jó" koleszterin (HDL) szint és a magas triglicerid szint erőteljesen előrejelzik a szívbetegséget a nőknél. Ez az a két rizikó faktor, amit egy csökkentett gabona és cukortartalmú étrend bizonyosan lecsökkent. A menopauza előtt álló nőknek az alacsony zsírtartalmú étrend sem a szívbetegség rizikót nem csökkenti, sem a súlycsökkentést nem segíti elő. Valójában, a jelenleg érvényben lévő hivatalos táplálkozási ajánlásokat követő étrend az amerikaiaknál az elmúlt 20 évben általánosságban súlygyarapodást eredményezett, az afrikai amerikaiak átlagos testsúlya csaknem megduplázódott.
Addig nem fogjuk tudni orvosolni a nemzet elhízottsági krízisét, ameddig nem érjük el, hogy a hivatalos étrendi ajánlások teljes mértékben a rendelkezésre álló legjobb tudományra támaszkodjanak.
Ez különösen fontos a legsérülékenyebb populációknak. Az étrendi ajánlások formálják a közegészségügyi és táplálkozástudományi politikát; és ebben az értelemben, az étrendi ajánlások helytálló tudományos alapokra való helyezése emberjogi kérdés. Terhes nők, gyerekek, és idősek, akik a kormánytól étkezési jegyeket kapnak, egyenlő hozzáférést érdemelnek a valóban egészséges ételekhez, nemcsak olcsó, gabonaalapú táplálékhoz, ami addikcióhoz és elhízáshoz, illetve a szegénység, és rossz egészség ördögi köréhez vezet.
Ideje, hogy ezt a 33 éve tartó, az amerikai lakosságon végzett kísérletet megállítsuk. Megérdemeljük, hogy olyan étrendi ajánlásokat kapjunk, amelyek nem teóriákra, hanem tényekre, nem politikára, hanem tudományra, nem termékekre, hanem természetes ételekre épülnek.
