1 Magas polcok a boltokban: ha egy üzletben kivételesen nem a legalsó polcokról válogatnánk, hanem az ínyenc pesztót, vagy a drágább bort szeretnénk (és ezek valahogy mindig legfelül vannak!), keresnünk kell egy magas embert, vagy egy kis sámlit. Vagy megpróbálhatjuk lábujjhegyen állva lecibálni, aminek mindig szerencsétlenkedés a vége, de persze mindig megpróbáljuk azért.
2 Magas polcok az otthonainkban: amikor beköltözünk a hőn áhított albérletbe, és kiderül, hogy a második sor konyhai polcot már csak létráról érjük el. Sőt, a mi karácsonyi ajándékainkat egyszerűen elég a szekrény tetejére rejteni, a büdös életben nem fogjuk elérni. Partvissal se!
3 Nadrágok: felpróbálunk egy tökjó fazonú, árú, színű, igazán klassz gatyát. Felvesszük, a derekunkon tökéletes, a csípőnkön isteni, a lábunkon mesés, aztán a bokánkon túl még jön vagy fél méter. Egyáltalán, láttatok már alacsony embert trapéznadrágban? Nem véletlen, hogy nem, nálunk egyszerűen levágják a széles végét.
4 Maxiruhák: ugye nem kell magyaráznunk? :(
5 És végül: a csizmák. Azok a csizmák, amik a modelleken még térd alá érő mesés lovagló fazonnak tűntek, a mi jóval rövidebb lábainkon már kurvás combcsizmák – vagy egyszerűen csak rettenetesen állnak. És ezekből még levágatni sem lehet.
6 Koncertek és fesztiválok: néha nem csak azért nyomakodunk ám be az első sorba, mert mi vagyunk a zenekar legelvetemültebb rajongói, hanem egyszerűen ez az egyetlen hely, ahonnan esélyünk van kilátni – pár méterrel hátrébb már csak vállak és hátak erdejében szomorkodunk. Ú, mekkora volt az a csíkos póló ott előttem a ráadásban! – ez az a mondat, amit soha, soha, soha nem szeretnénk kimondani.
7 Tömegközlekedés: parákkal halmozottan terhelt környezet. Lesz-e vajon kapaszkodó, amit elérünk? Megint hónaljak és vállak lesznek-e az arcunk körül?
8 A rettenetes bárszékek: képtelenek vagyunk méltóságteljesen felmászni rájuk, sajnos. És aztán ha már valahogy felküzdöttük magunkat, mi jön? Idétlenkedés, láblóbálás – nem fogod elhinni, nem ér le a lábunk!
