ANDOS
- az András régi becéző formájából önállósult.
ANDRÁS
- görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ
- görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS
- görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ
- kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.
ANTAL
- latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON
- görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.
ANTOS
- az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.
ANZELM
- germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS
- görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR
- latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL
- görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD
- magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD
- germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.
ARÉTÁSZ
- görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.
ARIÁN
- latin eredetű; jelentése: hadriai.
ARIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.
ARION
- görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.
ARISZTID
- görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.
ARKÁD
- görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN
- ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND
- Herman francia megfelelője.
ÁRMIN
- latin eredetű; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD
- germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT
- germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON
- héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD
- magyar eredetű; jelentése: árpa.
ARSZLÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.
ARTEMON
- görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR
- kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARVID
- svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN
- görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.
ASZTER
- görög eredetű; jelentése: csillag.
ATÁD
- török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ATANÁZ
- görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ATILLA
- gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ
- görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS
- magyar eredetű; jelentése: apa.
ATTILA
- gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL
- latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN
- latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR
- héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL
- héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.
AZÁR
- héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.
BÁCS
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR
- szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR
- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR
- magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS
- latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ
- német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN
- német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR
- asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN
- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ
- az András önállósult becézője.
BÁNK
- a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS
- a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS
- görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ
- germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA
- a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS
- arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT
- török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS
- magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ
- héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS
- a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ
- magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR
- török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL
- görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ
- a Bazil régi magyar formájából.
BECSE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA
1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. - török eredetű; jelentése: előkelő;
3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR
- germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE
- latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE
- a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ
- hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE
- a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK
- latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI
- a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ
- latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN
- héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL
- bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR
- germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY
- magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER
- francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ
- szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT
- germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD
- germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ
- héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD
- német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BOD
- török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG
- magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY
- magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR
- magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT
- szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR
- asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC
- latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS
- a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS
- a Barabás alakváltozata.
BORISZ
- orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND
- magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN
- Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ
- ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ
- latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ
- török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD
- magyar eredetű; jelentése: búza.
CECIL
- a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN
- latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN
- latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR
- etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ
- latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN
- latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL
- görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK
- görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS
- perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK
- török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD
- magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR
1. - magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. - szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ
- magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE
- török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN
- az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL
- magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD
- a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR
- török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ
- szláv eredetű; jelentése: ördög.
DAGOBERT
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR
- germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR
- cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DALTON
- óangol eredetű; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ
- görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN
- görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
DAMOS
- a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ
- a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS
- a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE
- latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS
- latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
DÁVID
- héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI
- magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY
- a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER
- görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEMJÉN
- a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES
- görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.
DEODÁT
- az Adeodát rövidüléséből önállósult.
DETRE
- germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD
- germán eredetű; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR
- a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ
- latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD
- görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR
- germán eredetű; jelentése: nép + híres.
DOMÁN
- kun-magyar eredetű; jelentése: köd.
DOMICIÁN
- latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK
- latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS
- a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS
- latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS
- a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD
- skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT
- latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN
- angol eredetű; jelentése: dór férfi.
DORMÁN
- besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÖME
- a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR
- a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ
- görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN
- délszláv eredetű; jelentése: lélek.
EDE
- az Edvárd német rövidüléséből önállósult.
EDGÁR
- ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON
- angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND
- germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
EDÖMÉR
- kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD
- germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVIN
- germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM
- héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.
EGBERT
- germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT
- germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.
EGON
- az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.
EGYED
- görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.
ELEK
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR
- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU
- héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ
- latin eredetű; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS
- héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK
- hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR
- germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ
- az Elmár becézőjéből önállósult.
ELŐD
- magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.
ELTON
- angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL
- héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.
EMIL
- latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁN
- latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.
EMŐD
- magyar eredetű; jelentése: anyácska.
ENDRE
- német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS
- görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.
ENGELBERT
- germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD
- germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.
ÉNOK
- héber eredetű; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS
- görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD
- germán eredetű; jelentése: becsület + erős.
ERIK
- alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK
- hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ERNŐ
- ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE
- török-magyar eredetű; jelentése: férfi.
ERVIN
- germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.
ETE
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ETELE
- hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN
- görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.
EUSZTÁK
- görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM
- görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD
- germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT
- görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL
- héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.
ÉZSAIÁS
- héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU
- héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.
FÁBIÁN
- latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ
- latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.
FABÓ
- a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
FARKAS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ
- latin eredetű; jelentése: szerencsés.
FEDOR
- a Teodor orosz megfelelőjéből.
FELICIÁN
- latin eredetű; jelentése: boldog.
FÉLIX
- latin eredetű; jelentése: boldog.
FERDINÁND
- germán eredetű; jelentése: béke + merész.
FERENC
- francia-latin eredetű; jelentése: francia.
FIDÉL
- latin eredetű; jelentése: hűséges.
FILEMON
- görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.
FILIBERT
- germán eredetű; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN
- görög eredetű; jelentése: szeretett.
FIRMIN
- latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.
FLORENTIN
- latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN
- latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS
- a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.
FODOR
- magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS
1. - német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;
2. - latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS
- a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT
- latin eredetű; jelentése: boldog.
FREDERIK
- német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN
- germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES
- német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP
- görög eredetű; jelentése: lókedvelő.
GÁBOR
- héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL
- kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.
GÁLOS
- a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA
- török eredetű; jelentése: héja.
GÁSPÁR
- perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.
GASZTON
- germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ
- a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.
GEDEON
- héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDŐ
- a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.
GELLÉN
- a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT
- német eredetű; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN
- latin eredetű; jelentése: iker.
GERASZIM
- görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB
- szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.
GERGELY
- görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.
GERGŐ
- a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN
- görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.
GERMÁN
- német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD
- germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.
GERŐ
- a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.
GERZSON
- héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.
GÉZA
- török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT
- német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.
GIDA
- a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GILBERT
- német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES
- mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT
- germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN
- angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.
GORDON
- skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS
- latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID
- német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD
- német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.
GOTLÍB
- germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN
- latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI
- görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ
- német eredetű; jelentése: erdőből származó.
GUSZTÁV
- skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER
- német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.
GYÁRFÁS
- görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.
GYENES
- a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE
- a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYÖRGY
- görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.
GYÖRK
- a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYŐZŐ
- a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA
- bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.
HAMILKÁR
- föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.
HANNIBÁL
- föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ
- ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.
HARALD
- germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY
- magyar eredetű; jelentése: harkály.
HARLÁM
- orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.
HARRI
- a Henrik angol becézőjéből alakult.
HARTVIG
- germán eredetű; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN
- arab eredetű; jelentése: szép.
HEKTOR
- görög eredetű; jelentése: uralkodó.
HELIODOR
- görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ
- görög eredetű; jelentése: nap, napisten.
HENRIK
- germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT
- germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN
- germán eredetű; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ
- görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD
- a Harald német változata.
HETÉNY
- magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR
- a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ
- latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILMÁR
- német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT
- görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS
- magyar eredetű; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ
- magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ
- latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ
- latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT
- német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC
- görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT
- német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ
- germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT
- német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR
- török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR
- latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.
IBRÁNY
- az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC
- latin eredetű; jelentése: tűz.
IGOR
- német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION
- a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ
- germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.
ILIÁN
- görög-orosz eredetű; jelentése: nap.
ILLÉS
- az Éliás önállósult változata.
ILMÁR
1. - a Hilmár alakváltozata.
2. - a finn Ilmár mondai hős nevéből.
IMBERT
- fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL
- héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.
IMRE
- germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE
- latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY
- görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ
- görög-latin eredetű; jelentése: békés.
ISTVÁN
- görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN
1. - a régi magyar Ivános rövidülése;
2. - orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ
1. - germán eredetű; jelentése: tiszafa;
2. - az Iván szláv becézője.
IVOR
1. - ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;
2. - az Igor ukrán és belorusz változata;
3. - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
IZAIÁS
- az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR
- görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMAEL
- héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR
- az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL
- héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.
IZSÓ
1. - az Ézsau alakváltozata;
2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. - az Izsák becézője.
JÁCINT
- görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ
- lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.
JAKAB
- héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ
- a Jákob önállósult becézőjéből.
JÁKOB
- a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS
- a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.
JÁNOS
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JANUÁR
- latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS
- a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON
- görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.
JENŐ
- magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS
- görög eredetű; jelentése: szent nevű.
JOAKIM
- héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB
- héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.
JOEL
- héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN
- héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS
- héber eredetű; jelentése: galamb.
JONATÁN
- héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN
- héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT
- héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF
- héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS
- héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.
JÓZSUA
- héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.
JUKUNDUSZ
- latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ
- a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ
- latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN
- a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ
- latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.
JUTAS
- török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.
KABOS
- a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.
KADA
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN
- latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL
- török-magyar eredetű; jelentése: marad.
KÁLEB
- héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: maradék.
KALVIN
- latin eredetű; jelentése: kopasz.
KAMILL
- latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ
- a Kamill olasz megfelelője.
KÁIN
- héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KANDID
- latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KANUT
- skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.
KAPLONY
- török-magyar eredetű; jelentése: tigris.
KAPOLCS
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON
- magyar eredetű; jelentése: karácsony.
KARÁD
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
KARION
- görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN
- német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.
KÁROLY
1. - magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. - germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.
KARSA
- török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN
- latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR
- görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.
KATAPÁN
- görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR
- lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR
- a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN
- latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN
- a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES
- magyar eredetű; jelentése: kemencés.
KENDE
- kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.
KENESE
- szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ
- gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.
KERECSEN
- magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY
- latin eredetű; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY
- latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐ
- török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE
- magyar eredetű; jelentése: kövecske.
KEVIN
- kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY
- a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN
- kelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KIRILL
- a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS
- görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.
KLEON
- görög eredetű; jelentése: dicsőség.
KLÉTUS
- görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.
KOCSÁRD
- a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS
- német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁN
- latin eredetű; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ
- latin eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD
- német eredetű; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN
- latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KORIDON
- latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN
- latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL
- latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN
- latin eredetű; jelentése: holló.
KÓSA
- magyar eredetű; jelentése: kos.
KOZMA
- latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY
- török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.
KRISTÓF
- görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN
- latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND
- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ
- a Konrád német becézőjéből.
KURSZÁN
- török eredetű; jelentése: keselyű.
KÜRT
- török-magyar eredetű; jelentése: vihar.
LABORC
- bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.
LADOMÉR
- a Vladimir régi magyar formája.
LAJOS
- germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.
LAMBERT
- német eredetű; jelentése: országszerte híres.
LANTOS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LARION
- az Ilárion önállósult szláv becézője.
LÁSZLÓ
- szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.
LÁZÁR
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.
LÁZÓ
- a Lázár becézőjéből önállósult.
LEANDER
- görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.
LEHEL
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LÉL
- finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.
LÉNÁRD
- germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEÓ
- görög eredetű; jelentése: oroszlán.
LEON
- a Leó görög változatából.
LEONÁRD
- német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEONIDÁSZ
- görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.
LEOPOLD
- germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LEVENTE
- magyar eredetű; jelentése: levő, létező.
LÉVI
- héber eredetű; jelentése: szövetség.
LIBERÁTUSZ
- latin eredetű; jelentése: felszabadított.
LIBÉRIUSZ
- latin eredetű; jelentése: szabad.
LIONEL
- francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.
LIPÓT
- a Leopold bajor változatából.
LÍVIUSZ
- latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.
LIZANDER
- spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
LORÁND
- a Lóránt régies változata.
LÓRÁNT
- germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.
LOTÁR
- ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.
LŐRINC
- latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.
LUCIÁN
- latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.
LÚCIUSZ
- latin eredetű; jelentése: virradatkor született.
LUKÁCS
- latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.
MAGNUSZ
- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.
MAJLÁT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MAKABEUS
- héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.
MAKÁR
- görög eredetű; jelentése: boldog.
MALAKIÁS
- héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.
MANASSÉ
- héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.
MANDEL
- germán eredetű; jelentése: mandula.
MANFRÉD
- német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.
MANÓ
- a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.
MÁNUEL
- az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.
MARCELL
- latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.
MARCIÁN
- latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.
MARIÁN
- latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.
MÁRIÓ
- a Máriusz olasz változatából.
MÁRIUSZ
- latin eredetű; jelentése: férfi.
MÁRK
- a Márkus rövidüléséből.
MARKÓ
- a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.
MÁRKUS
- latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
MARÓT
- szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.
MÁRTON
- latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MARTOS
- a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.
MÁRTON
- héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTYÁS
- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTÉ
- héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MAXIM
- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MAXIMILIÁN
- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MEDÁRD
- német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.
MEGYER
- magyar eredetű; jelentése: magyar.
MELITON
- görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.
MENDEL
- az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.
MÉNRÓT
- ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.
MENYHÉRT
- héber eredetű; jelentése: királyi fény.
METÓD
- görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.
MIHÁLY
- héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKE
- a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.
MIKEÁS
- héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?
MIKES
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKLÓS
- görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.
MIKÓ
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKSA
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MILÁN
- szláv eredetű; jelentése: kedves.
MILOS
- a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.
MIRKÓ
- szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MIRON
- görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.
MODESZTUSZ
- latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.
MÓR
- a Móric rövidüléséből.
MORGAN
- velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.
MÓRIC
- latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MÓZES
- héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.
NÁNDOR
- vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
NAPÓLEON
- olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.
NÁTÁN
- héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NÁTÁNIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NEMERE
- szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.
NESZTOR
- görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.
NIKANDER
- görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.
NIKÉTÁS
- görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.
NIKODÉMUSZ
- görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.
NOÉ
- héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.
NOEL
- latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.
NÓNUSZ
- latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.
NORBERT
- német eredetű; jelentése: északi fény.
NORMAN
- angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.
NYÉK
- magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.
OBERON
- francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓ
- az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.
ODISSZEUSZ
- görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.
ODÓ
- az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.
OGUZ
- török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁN
- latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAF
- skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.
OLIVÉR
- latin eredetű; jelentése: olajfaültető.
OMÁR
- héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.
OMPOLY
- latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.
OND
- magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁN
- latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.
ORBÓ
1. - az Orbán kicsinyítőképzős származéka.
2. - szláv eredetű; jelentése: fűz.
ORESZTÉSZ
- görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZ
- görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORION
- görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.
ORMOS
- magyar eredetű; jelentése: orom.
OSZKÁR
1. - északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. - ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.
OSZLÁR
- kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSSZIÁN
- kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).
OSZVALD
- német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁR
- német eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓ
- germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁR
- német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.
OVÍDIUSZ
- latin eredetű; jelentése: juh.
OZOR
- török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
OZSVÁT
- az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.
ÖDÖN
- germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
ÖRKÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.
ÖRS
- török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.
ÖZSÉB
- görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.
PÁL
- latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.
PALMER
- latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.
PAMFIL
- görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.
PANTALEON
- görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.
PÁRIS
- görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.
PASZKÁL
- görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.
PATONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
PATRÍCIUS
- latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.
PATRIK
- a Patrícius ír rövidülése.
PÁZMÁN
- német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.
PEDRÓ
- görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.
PELÁGIUSZ
- görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PELBÁRT
- a Filibert alakváltozata.
PELLEGRIN
- latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.
PENTELE
- görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.
PERIKLÉSZ
- görög eredetű; jelentése: nagyon híres.
PÉTER
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
PETŐ
- a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
PETRÓNIUSZ
- etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.
PETÚR
- a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.
PIUSZ
- latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.
PLACID
- latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.
POLIDOR
- görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.
POLIKÁRP
- görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.
PONGOR
- a Pongrác régi magyar becézőjéből.
PONGRÁC
- latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.
PORFIR
- görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.
PRÍMUSZ
- latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.
RABÁN
- ófelnémet eredetű; jelentése: holló.
RADAMESZ
- egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RADISZLÓ
- szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.
RADOMÉR
- szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.
RAFAEL
- héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁFIS
- a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.
RAJMUND
- német eredetű; jelentése: okos védő.
RAJNALD
- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RALF
- angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.
RAMÓN
- germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.
RÁPOLT
- német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.
RÁTOLD
- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RAUL
- germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.
RAZMUS
- az Erazmus rövidülése.
REGINALD
- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
REGŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
REMIG
- latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.
RÉMUSZ
- latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RENÁTÓ
- latin eredetű; jelentése: újjászületett.
REZSŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RICHÁRD
- német eredetű; jelentése: erős fejedelem.
RÓBERT
- német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
ROBIN
- a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből
RODION
- görög eredetű; jelentése: rózsa.
RODRIGÓ
- germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.
RÓKUS
- germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ROLAND
- német eredetű; jelentése: vakmerő hős.
ROLF
- a Rudolf önállósult német becézője.
ROMÁN
- latin eredetű; jelentése: római, latin.
RÓMEÓ
- olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.
ROMULUSZ
- latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RONALD
- német eredetű; jelentése: erős uralkodó.
RUBEN
- héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!
RUDOLF
- német eredetű; jelentése: dicső farkas.
RÚFUSZ
- latin eredetű; jelentése: vörös.
RUPERT
- a Róbert német alakváltozata.
RUSZLÁM
- orosz eredetű; jelentése: oroszlán.
RUSZTEM
- perzsa eredetű; jelentése: vidéki.
SALAMON
- héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.
SÁMSON
- héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.
SAMU
- a Sámuel rövidüléséből.
SÁMUEL
- héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁNDOR
1. - görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó
2. - török eredetű; jelentése: akarat.
SAUL
- héber eredetű; jelentése: kért.
SEBES
1. - magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
2. - a Sebestyén régi becéző rövidülése.
SEBESTYÉN
- görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.
SEBŐ
- vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
SELTON
- óangol eredetű; jelentése: városszéli.
SEMJÉN
- a Simeon régi magyar változata.
SIMEON
- héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SIMON
- a Simeon rövidüléséből.
SION
- héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.
SOLT
- a Zsolt régi magyar alakváltozata.
SÓLYOM
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
SOMA
- magyar eredetű; jelentése: som.
STEFÁN
- görög eredetű; jelentése: korona.
SURÁNY
- török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.
SZABIN
- latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.
SZABOLCS
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALÓK
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALVÁTOR
- latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.
SZALVIUSZ
- latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZANISZLÓ
- szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.
SZEBASZTIAN
- görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.
SZECSŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZELIM
- héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.
SZEMERE
1. - magyar eredetű; jelentése: kis termetű.
2. - török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.
SZERÁF
- héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).
SZERÉNIUSZ
- latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZERGIUSZ
- latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.
SZERVÁC
- latin eredetű; jelentése: megszabadított.
SZEVÉR
1. - latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.
2. - török eredetű; jelentése: mormota.
SZEVERÉD
- a Szigfrid régi magyar alakja.
SZIGFRID
- germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.
SZILÁRD
- a Konstantin magyarító lefordítása.
SZILVÁNUSZ
- latin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVESZTER
- latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.
SZILVIUSZ
- latin eredetű; jelentése: erdő.
SZÍRIUSZ
- latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.
SZIXTUSZ
- görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.
SZOFRON
- görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZÓKRATÉSZ
- görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.
SZÓLÁT
- a Szórád régi magyar alakváltozata.
SZOLÓN
- görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.
SZÓRÁD
- szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZOVÁT
- szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZÖRÉNY
- a Szeverin származéka.
TACITUSZ
- latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.
TADDEUS
- héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.
TÁDÉ
- a Taddeus német becézője.
TAKSONY
- török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.
TALBOT
- angol eredetű; jelentése: véreb.
TAMÁS
- arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.
TANKRÉD
- germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.
TARÁZ
- görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.
TARCAL
- kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TARDOS
- magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.
TARJÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
TÁRKÁNY
- kabar eredetű; jelentése: kovács.
TARZÍCIUSZ
- görög-latin eredetű; jelentése: bátor.
TAS
- török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.
TASZILÓ
- olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TEÓ
- a Teodor német rövidülése.
TEOBALD
- német eredetű; jelentése: nép + merész.
TEODOR
- görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFIL
- görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.
TERESTYÉN
- kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TÉTÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÉZEUSZ
- görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.
TIBÁD
- német eredetű; jelentése: nép + merész.
TIBOR
- a Tiborc rövidülése.
TIBORC
- latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.
TIHAMÉR
- szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.
TIMON
1. - görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. - fríz eredetű; jelentése: nép + ember
TIMÓT
- görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.
TIMUR
- török eredetű; jelentése: vas.
TIRZUSZ
- görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.
TITÁN
- görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
TITUSZ
- latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.
TIVADAR
- görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TÓBIÁS
- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.
TÓDOR
- a Teodor rövidüléséből.
TOMAJ
- magyar eredetű; jelentése: vitás.
TOMOR
- török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TONUZÓBA
- besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa
TÖHÖTÖM
- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÖMÖR
- török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TÖRTEL
- török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.
TRISZTÁN
- francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TUDOR
- velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
UBUL
- görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
UGOD
- szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.
UGOR
- szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar
UGRON
- szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.
ULÁSZLÓ
- latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ULRIK
- német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
UPOR
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
URBÁN
- az Orbán régebbi alakváltozata.
URIÁS
- héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.
URIEL
- héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.
UROS
- magyar eredetű; jelentése: úr.
UZOR
- török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
VAJK
- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
VALDEMÁR
- germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.
VALENTIN
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALÉR
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALTER
- német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.
VÁRKONY
- török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VARSÁNY
- alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VÁSZOLY
- görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.
VAZUL
- görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.
VÁZSONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VENCEL
- német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.
VENDEL
- német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERNER
- német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.
VERSÉNY
- magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.
VIÁTOR
- latin eredetű; jelentése: utazó, utas.
VID
- a Gujdó délszláv megfelelője.
VIDA
- a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIDOR
- magyar eredetű; jelentése: vidám.
VIDOS
- a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIKTOR
- latin eredetű; jelentése: győző, győztes.
VILIBALD
- német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.
VILMOS
- latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VINCE
- latin eredetű; jelentése: győztes.
VIRGIL
- latin eredetű; jelentése: szűz.
VITÁLIS
- latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.
VITÉZ
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
VITOLD
- német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.
VITUS
- latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.
VLADIMÍR
- szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.
VOLFRAM
- német eredetű; jelentése: farkas + holló.
XAVÉR
- spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.
ZÁDOR
- szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.
ZÁGON
- szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.
ZAJZON
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZAKARIÁS
- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAKEUS
- héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.
ZALÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.
ZÁMOR
- magyar eredetű; jelentése: szántó.
ZARÁND
- magyar eredetű; jelentése: arany.
ZDENKÓ
- latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.
ZEBULON
- héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.
ZEKŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZÉNÓ
- görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.
ZERIND
- magyar eredetű; jelentése: szerb.
ZÉTÉNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOÁRD
- türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOBOR
- szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.
ZOLTÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
ZOMBOR
- szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.
ZORÁN
- délszláv eredetű; jelentése: hajnal.
ZOTMUND
- német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő, védelmező, pártfogó.
ZSADÁNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSIGMOND
- germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.
ZSOLT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSOMBOR
- bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.
