Elindítottuk legújabb sorozatunkat, melyet a ködpiszkáló blognak köszönhetünk, hiszen tőlük fogjuk átvenni az információt, hogy megoszthassuk Önökkel . Hihetetlen mennyiségű ember dől be manapság a legnagyobb közösségi oldalakon megosztott információknak, amiket után úgy osztogatnak meg barátaikkal, mintha muszáj lenne, pedig a legtöbb esetben óriási balgaságot osztanak meg, tudtukon kívül. Hangzatos címmel eladható minden, de jó tudni, hogy mi is az igazság.
A ruhadivat világának, a trendek, divatszínek váltakozásának hátterében nagyon jól kiszámított, megtervezett döntések húzódnak. A trendek alakítása néhány nagy cég, "divatdiktátor" döntésének eredménye, akik évekkel előre jól tudják, milyen ruhaanyagokat érdemes beszerezni, a gépeket milyen szabásmintákra kell átállítani.
Valahogy így van a gyógynövényekkel is. A gyógynövénydivat "diktátorai" azonban sokszor a ruhadivaténál is láthatatlanabbak, gyakran lehetetlen kideríteni, pontosan kinek köszönhető egy-egy gyógynövény népszerűvé válása. A tartós népszerűség csak akkor lehetséges, ha az adott növény tényleg hatásos, de néhány hónapig-évig az irracionálisan alkalmazott növények is "divatban lehetnek". Az is megtörténhet, hogy egy divatnövény klasszikus darabbá válik: ez történt például a kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum) esetében, amelyet Maria Treben az 1970-es években tett népszerűvé. Bár a füzike nem tartozott a tradicionális, nagy múltú, közismerten hatásos növények közé, divatossá válása után elvégzett vizsgálatok sok mindent igazoltak vélt hatásaiból. Bizonyos szempontból ugyanilyen "divatnövény" az aloe - sikerének hátterében nagyon jól felépített marketingstratégia (is) azonosítható.
A "divatnövények" egy része azonban idővel, miután a felhasználók felismerik hatástalanságukat, feledésbe merülnek. Hogy mi lesz a sorsa a Szabó Gyuri bácsi által sok mindenre ajánlott diólevélnek, az intenzíven marketingelt noninak, ma még nem tudhatjuk - a választ a jövő adja meg. És ugyanez a helyzet az újabban elektronikus levelekben intenzíven népszerűsített tyúkhúr esetén is, amelyről például a következőket tudhatjuk meg:
Nagyon gyakori a mai emberi szervezetben a ciszta. Egyik természetgyógyász - reflexológus szerint - naponta 20 - 25 szál, 10 - 15 cm nagyságú tyúkhúrt megmosva és apróra vágva elfogyasztva (nyersen és/vagy fagyasztva), 5 - 6 hét után a ciszta el tűnik a szervezetből (pl.: májból, veséből, agyból...). Melyet állítólag CT vizsgálatok is igazolnak. Kérek mindenkit küldje tovább ezt a levelet, nem tudni kinek van szűksége rá!!! A tyúkhúrt több, mint egy egyszerű gyomnövény, figyelemre méltó gyógyító hatásai vannak.
Erős kezdés. Olyannyira erős, hogy a kritikusabb olvasók itt abba is hagyják az olvasást. Ugyanis a tudományos szakirodalomban, adatbázisokban a cisztaellenes hatásról (amelyet állítólag CT vizsgálatok is igazolnak), sehol semmilyen adat, bizonyíték nincs. És ha már az első bekezdés tévedésre vagy csúsztatásra épül, érdemes-e tovább olvasni?
Szinte mindenhol előfordul, áprilistól a fagyokig virágzik, nem nehéz megtalálni bármely veteményes kertben és árokparton. A szegfűfélék családjához tartozik. Kicsiny, nedvdús növény, felálló szárral, tojásdad levelei szembeállók.
Ez stimmel. A növény latin neve Stellaria media, nemzetségének (csillaghúr) több tagja is honos Magyarországon. A közönséges tyúkhúr egyéves, általánosan elterjedt gyomnövényfaj, amely tavasztól késő őszig, de még az enyhe téli napokon is virágzik. A népi gyógyászatban nem tartozott a jelentősebb gyógynövények közé, a falusi emberek inkább mint irtandó gyomra (és a tyúkok hasznos táplálékára) tekintettek rá. Azonban ha az interneten próbálunk informálódni, az a benyomásunk támadhat, hogy egy kiemelkedő fontosságú növényről van szó:
Napi egy csésze tyúkhúr tea pár hét alatt az elfogadott értékre viszi le a koleszterinszintet. Reggel, éhgyomorra fogyasszuk. Készíthető belőle zöld turmix és saláta is. (...)
Hatásai: görcsök, aritmia, neurózis, gyomorfekély, golyva esetén alkalmazható.
Segítségével gyorsan elmúlnak a furunkulusok és az ekcémák.
Álmatlanság, elhízás, szemgyulladás kezelésére is alkalmas.
Javítja az általános anyagcserét - epe és vese "munkáját" segíti a teája. Kőoldó hatása is van. Egyike azon ritka gyógynövényeknek, amelyek a vérben levő koleszterint szintet csökkentik.
Tisztító hatása miatt azonban eltávolítja a mérgeket, normalizálja a máj és későbbiekben a többi belső szervünk működését (a láncreakció miatt). Kiváló hashajtóként, vízhajtóként, ízületi gyulladásoknál, köszvénynél, reumánál, sőt a cukorbetegség enyhítésében is nélkülözhetetlen. Alacsonyan tartja a vércukorszintet és szabályozza a belső elválasztású mirigyek rendszerének működését.
De mi igaz mindebből? Nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy ezzel a növénnyel (még?) nem végeztek humán vizsgálatokat. A legtöbb cikk a növény kémiai összetételével foglalkozik (ezt hazánkban is vizsgálták), és a preklinikai tanulmányok is csak in vitro hepatitiszvírusellenes és fogyasztó (egereken, két vizsgálatban) hatását igazolták. Vérzsírszint-csökkentő hatását patkányokon igazolták, erre alapozva egy szabadalmi bejelentés is készült. A bizonyítékok hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy hatástalan, hiszen számos, ma már fontos gyógynövény hatásosságát is csak az elmúlt évtizedek kutatásai bizonyították. A tyúkhúr igazán markáns hatásosságát nem vehetjük készpénznek, ugyanis a népi gyógyászatban nem tartozik a jelentős növények közé (azaz nem figyelték meg különleges, figyelemre méltó aktivitását), hatását nem vizsgálták emberen, és jelenleg ismert összetevői alapján sem feltételezhető a fenti alkalmazási célokban mutatott hatásosság.
Az idő (és a növény további vizsgálata) majd eldönti, hogy a divatból lesz-e tartós siker. Addig azonban fogadjuk egészséges kételkedéssel a növényt népszerűsítő körlevelek fantasztikus állításait. Ami pozitív: a tyúkhúr nem tartozik a mérgező növények közé, és tudomásom szerint nem forgalmazzák csillagászati árú készítmények formájában... De óvatosságra int, hogy néhány éve a parlagfűről is csak lelkes cikkek jelentek meg, ma már viszont se szeri, se száma a csodás hatásokkal kecsegtető termékeknek.
