A valóság-showk legsokkolóbb fajtáival találkoztunk már: párkereséssel, kísértéssel és megcsalással, bogárevéssel, hegymászással, börtönnel és sárban fetrengéssel, és bizony gyakran tettük fel a kérdést, hogy vajon mi jöhet még és hol van a határ? Nos, most a francia France2 tévé új showjában, a Zone Xtreme-ben ránk kacsint a legsokkolóbb valóság: a játékosoknak akár ölniük is kell! Amiről a résztvevők nem tudnak, hogy valójában egy kísérletről van szó, ami azt vizsgálja, meddig mennek el az emberek, ha parancsot kell teljesíteniük...
A 60-as évek legsokkolóbb kísérlete: 62 százalékunk öl, ha arra utasítják
Aki akár egy fél évig is tanult pszichológiát, egészen biztosan találkozott az 1960-as évek ismert kísérletével, amit a Yale pszichológusa, Stanley Milgram végzett el. A kísérletben önkéntesek vettek részt, és egyes csoportoknak az volt a feladatuk, hogy a "rövidtávú memória fejlesztése érdekében" váltakozó erősségű elektrosokkal büntessék a csoport azon tagjait, akik nem jól emlékeztek a helyszínen megtanulandó adatok egyikére. "Azt szeretnénk tesztelni, hogy a büntetés jobb teljesítményre ösztönzi-e tanulókat és ez a fajta kondicionálás fejleszti-e a memóriát vagy éppen ellenkezőleg" - mondták a szervezők az önkénteseknek. Eleinte csak pár voltos áramsokkot kaptak a tévesztők, de a dózis, amit a paraván túloldalán ülő ismeretlen vizsgázó kapott, folyamatosan emelkedett - míg végül komoly fájdalomhoz, a végén pedig halálhoz vezetett. A kérdezőket az asszisztensek biztosították afelől, hogy minden felelősség a szervezőket terheli, hiszen az emberi memóriát vizsgáló tudományos felmérésben a kérdezők csak az előírtak szerint teszik a dolgukat, adják az elektrosokkot.
Amit a kérdezők nem tudtak, hogy valójában nem a memóriát vizsgálják, hanem arra kíváncsiak, meddig megy el egy átlagos ember, ha utasítás vagy parancs teljesítéséről van szó, és nincs jogi felelőssége az ügyben. Amíg a kérdezők a teremben ültek, a paraván mögött egy színész reagált az "áramütésekre": nyögött, sírt, könyörgött, ordított, majd elhallgatott, és a műszerek a szív leállását jelezték - ennek ellenére 62 százalék, tehát az emberek nagyobbik része minden gond nélkül eljutott a kísérlet utolsó pontjáig, a gyilkosságig. Csupán néhányan voltak, akik az első panaszos nyögés után felálltak, és közölték, hogy nem érdekli őket a kísérlet, nem hajlandóak fájdalmat okozni egy embernek, akárkié is legyen a felelősség. A kísérlet sokkoló eredménye igazolta azt, hogy az emberek könnyen befolyásolhatóak, és szélsőséges esetben bármilyen parancsot teljesítenek - épp úgy, mint Adolph Eichmann náci tiszt, aki a Holocaust során több ezer társával együtt hat millió ember kiirtásában segédkezett készségesen, mondván "csupán parancsot teljesít". Milgram kísérletét voltaképpen Eichmann pere inspirálta, ám ő sem számított rá, hogy ennyi átlagos, egészséges pszichéjű, büntetlen előéletű ember öl(ne) minden különösebb lelkifurdalás nélkül, ha azt az utasítást kapja, hogy gyilkolnia kell.
Új francia tévé-show: 81 százalékunk gyilkol is a sikerért és a pénzért
Az új francia tévé-show ezt a régi kísérletet helyezi új kontextusba, de - természetesen - a résztvevőknek itt sem árulták el, mi a kísérlet célja. Ők azt hiszik, csupán versenyeznek, és különféle próbákat kell kiállniuk... A valóságban azonban azt kutatják, vajon a televízió, a publicitás, az ismertség és a győzelem vágya mennyit változtat a már így sem csekély 62 százalékos eredményen. Azon a 62 százalékon, akik bármikor képesek ölni, ha úgy dobja a pakli. A parancsokat itt persze nem egy náci őrmester, hanem egy csinos, vonzó műsorvezető adja, és a közönség reakciói mutatják, kivel szimpatizál a tömeg éppen. A kérdezett felet ezúttal is színészek alakítják, a 69 játékos pedig úgy jelentkezett a felvételre, hogy azt hitték, nagy nyereményekkel operáló vetélkedőn vesznek majd részt. Az első rész ma kerül adásba - az eredmények azonban magukért beszélnek. Mint kiderült, 81 százalék jut el a végpontig - 420 voltos áramütés -, a jelentkezők 70 százaléka legalább egyszer felnevetett, amikor látta, hogy fájdalmat okoz a kérdezettnek.
"A valóság és a játék határai mindig elmosódnak. Amikor az ember egy közösségi élmény hatására emelkedett állapotba kerül, könnyen átlépi saját határait. Ráadásul felelősségük nincs, és persze azt hiszik, jó célt szolgálnak azzal, hogy "megnevelik" a paraván mögött ülő felet. Ez a játék nem az egyénről szól, hanem a tömegpszichózisról, a televízió hatásáról és a hatalomelvűségről"
- mondta a műsor producere, Christophe Nick a Reuters Televíziónak.
Az, hogy egy ember, akit ismerünk, hogyan viselkedne a fentiekben leírt helyzetek bármelyikében, nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy nem jó érzés olyan világban élni, ahol 81 százaléka az embereknek bármikor hideg vérrel - sőt, mosollyal az arcán - gyilkolna, ha arra utasítja őt egy felsőbb erő, legyen az náci tiszt vagy egy tévés műsorvezető...
