Nincs az a bűn, vagy az a szó amiért egy anya elfordulhat a gyermekétől. Még akkor is kiállunk mellette, ha a gyermek rosszba, bűnbe keveredik. Legszívesebben a fájdalmait is magunkra vállalnánk, ha beteg. Mégis egyre többször hallunk olyan szülőkről- bár nem nevezném őket annak, hiszen egy állat is védi a „gyermekét” és nem bántja- akik bántalmazzák, vagy meg is ölik a gyereküket.
A napokban vérfagyasztó hír kering a médiában. A tatabányai 41 éves „anya” megölte a 8 éves kislányát. Miután az elvetemült nő puszta kézzel megfojtotta a gyereket, 106 késszúrással döfködte össze a kislány testét. Ezután búcsúlevelet írt, amelyben megmagyarázza rémtettét.
Mindezt azzal magyarázta, mivel ő nem lehet a gyermek anyja, ezért más se legyen az. Alkoholos állapotban még úgy gondolta, hogy önmagával is végez, de erre már nem volt képes.
Itt jegyzem meg, hogy ismerünk olyan esetet, ahol az anya két kiskorú gyermekének a torkát vágta el egy borotvapengével szerelemféltésből, de az öngyilkosságra már nem volt mersze. Leülte a rá kirótt büntetést, majd szabadulván újra férjhez ment és gyerekeket szült. A tettét csak a temetőben levő sír bizonyítja már, a sírkövön levő két sugárzó szemű gyermek képében.
A tatabányai anya is hasonló lelkületű lehet, hiszen a tárgyaláson egy könnyet sem ejtett, sőt inkább saját magát védte. Az apát hibáztatta az egész eseményért.
A nő sokszor szedett erős nyugtatókat, ettől függetlenül akár életfogytiglant is kaphat- ami azért hazánkban nem biztos, hogy egy életre szól…
