Az írógéppel készült feljegyzés Guy Hotteltől, a hivatal washingtoni ügynökétől származik, aki egy informátorra hivatkozva azt írja, hogy a kör alakú, középen kimagasodó repülő objektumok 15 méter átmérőjűek voltak. A jelentés szerint mindhárom csészealjban három ember formájú lény tartózkodott. Az idegenek mindössze 1 méter magasak voltak , finom, fémes szövésű ruházatot viseltek, és testüket a vadászpilóták által használt nagy nyomású ruhához hasonló kötések fedték.
Hottel jelentésében, amely 1950-ben, tehát az incidens után három évvel született, az informátorra hivatkozva azt állítja, az ufók azért zuhantak le, mert az Új-Mexikóban üzemelő nagy teljesítményű radarok megzavarták a repülő csészealjak irányítóművét.
A világsajtó nagy része a bulváros Suntól a nem bulváros Guardianig tényként kezeli, vagy utal arra, hogy az eset az Új-Mexikó állambeli Roswellben történt, és hogy a jelentés újabb bizonyítékként tekinthető arra nézve, hogy ufók landoltak a városka közelében. A Christian Science Monitor azonban felhívja a figyelmet rá, hogy a dokumentum ufókörökben már a kilencvenes évek közepe óta kering, és hogy a leírás nem a roswelli eseményekre, hanem egy másik esetre utal, amely 1948-ban történt egy szintén új-mexikói, Aztec nevű város közelében. A lap szerint egy helyi szkeptikus fizikus azt gyanítja, hogy az egy méter magas űrlényekről szóló történet egy Silas Newton nevű szélhámos agyszüleménye – ő adta a sztorit az FBI-ügynök szájába, és a sajtónak is beszélt róla annak idején. Newtont 1952-ben csalás miatt letartóztatták és el is ítélték.
Az Új-Mexikó állambeli városka, Roswell napilapja, a Roswell Daily Record 1947. július 8-án vezető hírben közölte, hogy az amerikai légierő helyi légi bázisa, a RAAF 509 bombázóegysége „repülő csészealjat fogott el” a közelben. A hír a légierő sajtóközleményéből származott, de ők már másnap cáfolták az értesülést, és azt állították, hogy az általuk megtalált tárgy csak egy meteorológiai léggömb volt.
ujsag
A roswelli eset azonban nem hagyta nyugodni az ufóhívőket: egymás után születtek a konspirációs elméletek, kerültek elő az újabb és újabb tanúk, és sokak szerint nyilvánvaló volt, hogy az amerikai kormány mindent elkövet azért, hogy eltitkolja, mi történt valójában Roswellben. Az esettel komoly tudósok foglalkoztak, több dokumentumkötet és film is született belőle, a popkultúrát pedig elárasztották a Roswell-utalások, az X-Aktáktól a Függetlenség napjáig.
A nyolcvanas évek végén egy temetkezési vállalkozó azzal állt elő, hogy a roswelli légi bázison ufókat boncoltak, és a kilencvenes évek közepén egy londoni filmes is bemutatott egy 17 perces dokumentumanyagot, ami állítólag a Roswell mellett talált ufók boncolását örökítette meg. A felvételeket világszerte rengeteg televíziós csatorna átvette és leadta, aztán a videós tíz évvel később bevallotta, hogy az általa terjesztett anyag csak egy korábbi felvétel rekonstrukciója, és csupán néhány kockát tartalmaz az eredetiből. (A teljes Roswell-legendáról kérjük olvassa el Tóta W. Árpád átfogó művét.)
