A könnyeimmel harcolok miközben ezt írom..
Ezek a Balavasar Maros megyei gyerekek olyan körülmények között élnek, mint az állatok. Ilyenkor összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy én és Ti is jelenleg is egy kellemes hőmérsékletű , tiszta szép lakásban -házban vagyunk, miközben a világ számtalan pontján gyerekek éheznek és fáznak, mivel nincs annyi pénzük sem a szüleiknek, hogy élelmiszert vegyenek.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor minek vállaltak ennyit, de erre is van ésszerű - nem követendő - magyarázat. Őket hívjuk megélhetési szülőknek, hiszen csak azért szültek meg ennyi gyermeket, hogy az utánuk járó szociális segélyeket felvehessék, ezzel oltva a tüzet, ami előbb utóbb úgyis felperzseli őket, a végtelenségig nem lehet szülni..
Két ember- anya és apa, látva a gyerekek sorsát, nem képes valamilyen munkát, bármit elvállalni?? Ha ilyen lenne velem, a föld alól előteremteném a gyerekeknek az élelmet, meleg ruhát, és biztonságos otthont.
Akibe szorult egy kis emberség, segítsen ennek a családnak ÉLELMISZERREL. Nem gondolom, hogy pénzt kéne egy olyan embernek adni aki életében hiányában volt annak, vélhetően azonnal elköltené bolondságokra.
