A behozatal után másodpercekkel megkezdtük a sokktalanítását és párhuzamosan a kivizsgálását. Egy óra leforgása alatt kiderült, hogy a szörnyűséges borzalmak ellenére egy agyrázkódáson és kisebb zúzódásokon kívül nincsen súlyosabb baja. Hihetetlen, hogy csont törése sem keletkezett egy ilyen nagy erejű ütközés következtében.
Egy jó hír az aggódoknak, hogy a megtaláló örökbe is fogadja, mivel microchip hiányában egy gazdátlan állat, sőt mivel feltehetőleg kidobták nincs is értelme "szeretett" gazdáihoz visszamennie.
Most mit is gondoljak a saját fajomról, az EMBERRŐL, hiszen kettősség van bennem. Ha azt az embert nézem, aki egy szerencsétlenül járt, fájdalmakkal küzdő lényt idejét, energiáját, pénzét nem kímélve megment vagy a másik oldalon , aki valamilyen indíttatásból saját fiatal érző lényét csak úgy önhatalmúlag kidobja, vétlenné teszi a környezete megpróbáltatásaival szemben és aki majdnem halálra gázolva továbbhajt úgy, hogy fel sem sejlik benne, hogy amíg el nem pusztul milyen szenvedésen, borzalmakon megy keresztül.
Sajnos most is ők vannak többségben!
De az élet fintora, kissé megmosolyogtató is, hogy a gázoló az eset következtében elhagyta a rendszám tábláját. Így azt már csak a helyi rendőrőrsön tudja átvenni egy kis elbeszélgetéssel egybekötve!
Mondja nekem valaki, hogy az élet nem szolgáltat igazságot a bűnősökkel, gyarlókkal szemben. Mindenki megkapja a maga büntetését hosszabb-rövidebb időn belül.
Végül köszönet a megtatálónak, Mészáros Patrícia kolléganőmnek és a helyi rendőröknek, hogy egy ilyen borzalmas esemény órák alatt kedvező kimenetelűvé változott. Mindenki megérdemli azt, amit ez ügyben a sors és az élet javadalmazásul ad számára!
Kérlek osszátok minél többen, hiszen ez egy szomorú tanmesének is kiválóan alkalmas!
Paál Csaba
