Fehérvári úti piacon az árusok még a hibátlan árut is szívesen megosztják. Mi azonban a nehezebb pályát választottuk, és a Fővám téri Vásárcsarnokban indultunk felfedezni, hogy terem-e egy jó ingyenebédre való szemét az itthoni freegannek.
Közös portyára indultunk kamerástul, együtt főztünk, és igen: a végén megettük, amit mások kidobtak. Szeretünk úgy gondolni magunkra, mint akik mentesek a tékozló túlkapásoktól, itthon mégsem akkora a túlfogyasztás, nincs kolbászból a kerítés.
De ha ez így van, mit ugrál ez a néhány punk, mi értelme Magyarországon a freegan mozgalomnak? Igaz, még bőven nem annyian, mint az európai és észak-amerikai nagyvárosokban, de Budapesten is vannak freeganek.
Szabadkai Vera környezetvédő aktivista már egy korábbi cikkében leírta a Díványon, hogyan működik az ökotudatos kukázás Londonban, és ahogy ígérte, Dénes barátjával együtt most megmutatta, hogyan lehet mindezt Budapesten csinálni.
Ki a freegan?
A freeganek leginkább szabad ingyenkajálók, ahol a szabadság a globalizmust kritizáló attitűdöt takarja. A mozgalom, mint neve is mutatja, angolszász területről indult, a legtöbb helyen Amerikát említik eredetként, s bár mindig is voltak ingyenélők, a freegan táplálkozás nélkülözhetetlen hozzávalója egy pazarló, túlfogyasztó nyugati társadalom. Innen a kritikus él, melyet épp az igazol a legjobban, hogy mennyire könnyű szeméten, azaz nagy mennyiségben kidobott, tökéletesen fogyasztható élelmiszeren eléldegélni.
"Magyarország sok szempontból más terep, mint mondjuk London, például mert a nagyobb áruházak féltve őrzik a szemetet, így itthon inkább a piacokon érdemes próbálkozni. Leginkább a szombati nap ideális, hiszen hétfőig sok zöldség nem bírná" - kezdte beavatásunkat Vera.
Egy rögtönzött bemutató a Vámház körúton – nehezített a pálya: hétköznap van, mögöttük fotósok – eredményesen végződik. Félórás kukázás során összejön egy bőséges és ízletes lecsóravaló, bár az egyik kukától elküldik őket, s bizony a megfelelő paradicsomarányért sok folyós példányon át kell túrniuk.
Lett sütőtökünk, fél cukkinink, néhány kritikus paprikánk és szinte hibátlan paradicsomunk. A penészgombás alapanyagokat kiszűrtük, a gyanús részeket kivágtuk, az egészséges darabokat gond nélkül lábosba tettük. Az eredmény lényegesen jobb lett, mint vártam. Egy freegan nem recept szerint főz. Amit talál, abból kreál. Így került tányéromra fél órás kukázás mérlegeként: sütőben fonnyasztott sütőtök fenséges lecsóval.
"A jól bejáratott gyakorlat szerint a Fehérvári úti piacra érdemes menni, és persze szombaton. Itt a beszerző körút rendkívül civilizáltan zajlik: zárás előtt megjelenik az aktivistákból, diákokból, egyebekből álló csapat, s mivel az árusok már megszokták őket, nemhogy nem szólnak be, de olykor még a hibátlan portékából is szívesen adnak. Valahogy tetszik nekik az idealista banda, akik a zsákmányt később 10-20 hajléktalannal osztják meg."
"Marika néni egyenesen anyai gondoskodással tekint a kritikus fiatalokra. Van különbség árus és árus között, az őstermelők szabadabban rendelkeznek az áru és a szemét felett, így többet és nyíltabban adhatnak. Persze itt is előfordul, hogy a biztonsági őrök megdorgálnak, de semmi komoly; ha az ember izgalomra vágyik, inkább menjen biciklizni a város forgalmas útjain. Általában összejön 50-80 kiló zöldség és gyümölcs, amit egy utánfutós bringával szállítanak el, és mindig megosztanak másokkal a freeganek. Vasárnaponként például a Food Not Bombs (Fegyverek helyett Étel) akció keretében, a Boráros téren találkozhatunk a lelkes aktivistákkal, akik 20-30 hajléktalannak adnak meleg vegán ételt. Tavaly télen találkoztam egy sráccal, aki színes műanyag vödörben hozta az otthon főzött 28 db szilvásgombócát, csak akkor éppen se hajléktalan, se harcostárs nem volt a láthatáron. Az illatozó meleg gombócokba épphogy belekóstoltunk, s ment tovább teljesíteni önként vállalt küldetését. Ez talán a hazai színtér legmarkánsabb sajátja: az alapanyagokból még a piacon kap néhány rászoruló, és gyakran ezt másnap közös főzés, majd ételosztás követi. Így is lehet az ember rendszerkritikus. Vagy nem?"
Miért dobnak ki fogyasztásra alkalmas élelmiszert?
Sérült a csomagolás.
Egy sérült termék több más termékben is kárt tesz (például a kipukkadt üdítős doboz leve összemaszatolja a többi dobozt).
Lejárt vagy hamarosan lejár a termék szavatossága.
Szezonfüggő csomagolás miatt (karácsony után kevesen vesznek karácsonyi csomagolású terméket).
A piacon sok zöldség csak szépséghibás, de a vevő szeret válogatni, így például egy formátlan répa általában nem talál gazdára.
A helyi zöldséges elmondja, hozzájuk is naponta betérnek néhányan, akinek odaadják a már akciós kategóriát sem hozó zöldséget-gyümölcsöt, persze nem akárkinek, s elhangzik a csöves, illetve a cigány szó. Nehéz lehet ilyen cizelláltan osztályozni szegény és szegény között, értetlenségünket pár másodpercnyi zavar követi, majd az árus átvált kedélyesebb hangvételre, s egy kisbolt családias hangulatát ecseteli a nagyáruházakkal szemben. Tény és való, a kisebb boltok, pékségek eleve kevesebbet dobnak ki, gyakrabban és könnyebben adják oda azt, amit már nem tudnak eladni. Ésszerű és mindenkinek jobb érzés.
"Nem vesszük magunkat túl komolyan. A freegan gyakorlat magyarázza önmagát, amennyire része a rendszernek, annyira mutat rá annak ellentmondásaira. Mi a különbség egy fekete pólós egyetemista és egy mezei nincstelen között? Ha az ember energiáit nem köti le teljességgel a fennmaradásért vívott harc, hozhat autonóm döntéseket. Kezeket a magasba. Nyilvánvalóan nehéz, ha nem lehetetlen, kiszakadni a fogyasztásra épülő rendszerből, a freegan mozgalom csak egy lépés ebbe az irányba".
S mi lehet a tanulság azoknak, akik nem kaptak kedvet a kukázáshoz? "Nos, nehéz freeganeket elképzelni egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem dobnak ki ételt, ésszerűen fogyasztanak, és közösséget vállalnak rászoruló embertársaikkal" - mondta alkalmi túravezetőnk.
