Amikor a babád sír és te már az első nyöszörgésekből tudod, hogy éhes és ha te azt márpedig cicivel tudod megoldani, akkor egészen biztos, hogy a következő tekinteted egy icipici ülőhelyet keres, ahol szoptatni tudsz. Mert éhes, és mert belőled táplálkozik. Ha húzod az időt, tovább ordít, te pedig egyre idegesebb leszel, ettől ő is egyre jobban... és így tovább. Ez nem jóérzés, nem másra való tekintet, hanem olyan belénk kódolt és csodálatosan működő ösztön, hogy amikor a babánk sír, mert éhes, akkor bezárul a látásunk, nem látunk mást és nem érdekel semmi: enni adunk. Kész! Ugye?
Tekintsék meg Ivette Ivens fotográfus művész stilizált képeit, amelyen édesanyák vannak szoptatás közben. Csodálatos, ha Te is egy meghitt dolognak tartottad, a szoptatást, jelezd egy lajkal, vagy megosztassal.
