featured-slider

Post Top Ad

2015. február 4., szerda

Madártollból készül az olcsó 150ft/kg áron kapható multik kenyere


 Meglepő, ámde sokaknak riasztó lehet például az a tény, hogy kőolajból és származékaiból akár az eper vagy a mandula aromája is gond nélkül előállítható. A kenyér pedig, sajnos, elkészíthető hulladék madártoll őrlemény hozzáadásával.  Már itt tartunk, hogy sok nagy kenyérgyárban az ott dolgozó pékek azt mondják a „lisztre” amit alapanyagként kapnak: „az valami titokzatos fehér por, de egészen biztos, hogy nem liszt, illetve nemcsak az.”

A II. Világháború idején lépett be először az emberek konyhájába egész Európában –és maradt tartósan még sokáig a szegényebb családoknál- a „pót” előtag az ételnevek előtt.

élelmiszer ipar wellnessAddig még örülhettek volna az emberek a savanyú ízű, gyenge pótkávénak, cukorpótlónak és más megoldásoknak, amíg ezeket a termékeket a gyerekcipőben járó mesterséges élelmiszeripar egy másik fajta, de természetes anyagból állította elő.

Ezek után már, a hiányválságok elmúlásával is ragaszkodtak a gyártók az olcsóbb és egyre olcsóbb összetevők felkutatásához és kikísérletezéséhez, mert a drága eredeti anyag kispórolásával járó haszonról senki sem akart többé lemondani.

Az élelmiszeripar és a vegyipar hamar megtalálta egymással a kapcsolatot, mára pedig ott tartunk, hogy a mesterséges adalékanyagok mellett egyre növekvő a genetikailag módosított összetevők aránya is.  A természet körforgása miatt a génmódosítás pontosan azért jár beláthatatlan következményekkel, mert már az első két –három fázis után sem tudják nyomon követni, hogy egy genetikailag módosított alapanyagból mikor mutatnak majd ki az emberekben is nyomokat, habár magát az alapanyagot állati fogyasztásra engedélyezik csak.

Az alapján, hogy mára a modern világ nagy része felismerte a mesterséges és természetellenes előállítású ételekben rejlő veszélyt, illetve zsákutcát, napról napra születnek kezdeményezések a hagyományos, romlatlan, tiszta természetes előállítási módok és alapanyagok használatáért a nagy élelmiszergyárakban is. Viszont, amíg ott tart ez a harc, hogy a természetesség csak kis tételben, elszigetelten, „alternatívan” valósítható meg, addig mindig is csak az egészségtudatosabb és vagyonosabb rétegek kiváltsága lesz a minőségi, valóban egészséges táplálkozás.

A nyolcvanas –és kilencvenes évek nagy sci –fi filmjeinek gyakori témája volt az, hogy a valódi étel egyre inkább egyre kevesebbek kiváltsága lett.  Ivóvíz aranyáron, a föld alatt lélekölő robotot végző dolgozó osztály számára pedig az interkontinentális nagyipar kocka alakú álgyümölcsöket, por és tabletta alakú „táplálék fejadagot” kínál. Riasztó, hogy a futurisztikus fantazmagóriák egyre több hajmeresztő ötlete napról napra a mindennapi átlagos étkezéskultúra részévé válik.

„Éhhalálra ítélt ez a rend”?
–Már nem éhhalálra, hanem a táplálkozás miatt korábban bekövetkező halálra ítéltettek azok a szegényebb rétegek, akiknek a minőségi táplálékokhoz nemcsak a pénz, de a sokszor életmentő valódi tudás is hiányzik.

Mára a helyzet annyiban javult, hogy már a szegény emberek nagy része is tudja, hogy a legolcsóbb ételek nagy része nem egészséges, mégis veszik őket, mert csak ez az, amit kis keresetükből a jóllakás határáig ehetnek. Számtalan hazai felmérés mutatta ki, hogy a bioételeket az emberek többsége szívesen fogyasztaná, de az ő többségük nem engedheti meg magának ezeket. Számukra marad a sóvárgás és a „talán egészségesebb” szükségmegoldások.