A polgármester elutasította a követelést, a jegyző pedig levelet küldött minden szülőnek, amelyben megmagyarázta, hogy miért.
“Önöknek, muszlimoknak meg kell tanulniuk, hogy Kanada és Quebec szokásaihoz, hagyományaihoz és az ottani életformához alkalmazkodjanak, mert a bevándorlásukkor ezt választották. Meg kell érteniük, hogy integrálódniuk kell, mert önöknek kell az életmódjukon változtatni, nem a kanadaiaknak, akik önöket nagyvonalúan befogadták. Meg kell érteniük, hogy a kanadaiak sem nem rasszisták, sem nem idegengyűlölők, hogy már eddig is sok muszlim bevándorlót fogadtak el. A kanadaiak nem hajlandók arra, hogy azonosságukat és kultúrájukat feladják. És ha Kanada befogadó ország, akkor nem a polgármester az, aki a külföldieket befogadta, hanem Kanada-Quebec népe. Végül meg kell érteniük, hogy Kanada a maga zsidó-keresztény gyökereivel, karácsonyfáival, templomaival és vallási ünnepeivel a vallást a magánélet keretei között tartja.
A közösségnek joga volt arra, hogy mindenféle megegyezést az iszlámmal és sariával elhárítson. Mindazoknak a muszlimoknak, akik ezt a világszemléletet nem tudják elfogadni, és nem érzik jól magukat Kanadában, azt tudjuk mondani, hogy a világon 57 csodaszép muszlim ország van, a legtöbbjükben népességhiány van, és készek arra, hogy a szegényeket a sariával összhangban szeretettel fogadják. Ha önök a hazájukat Kanadával és nem valamelyik muszlim országgal cserélték fel, akkor ez azért volt, mert a kanadai élet kellemesebb, mint bárhol másutt.
Tegyék fel egyszer maguknak a kérdést: Miért jobb itt, Kanadában, mint ott, ahonnan jöttek? A válaszunk: egy menza disznóhússal.
(Ethos 05/15 – FB)
