Majdnem egy évig minden reggelt azzal kezdtem, hogy kinyitottam a hűtőt, kivettem belőle a kemo tablettámat, és bevettem. Ugyanolyan volt, mint bármilyen patikában kapható gyógyszer, attól eltekintve, hogy ez egy kísérleti stádiumban lévő, szájon át bevehető kemoterápiás gyógyszer volt, amit petefészekrákra fejlesztettek ki. Azt remélték, lassítja a kór előrehaladását.
A diagnózis
2012. november 22-én diagnosztizáltak 3-as stádiumú petefészekrákkal, két hónappal a 25. születésnapom előtt. Extrém hasi puffadás miatt kerestem fel az orvost, amit az első orvos ártalmatlannak talált, majd amikor a lábam többszörösére dagadt, a CT jóval komolyabb bajt mutatott.
Nincsenek rá szavak, milyen, amikor megmondják, rákos vagy. Először megkönnyebbültem, hogy végre tudjuk, mi bajom. Aztán ez gyorsan átcsapott félelembe és hitetlenségbe. Ami még ennél is rosszabb, látni a szüleid reakcióját. Látni, ahogy összetörik a szívük…
A rák előrehaladott állapotban volt, több daganat is volt a petefészkemen, ami áttétet képzett a májon. Teljes méheltávolításom volt – mindent kipakoltak. Miután az összes tumort kioperálták, több kemoterápiás kezelésen vettem részt, és 2013. április 26-án azt állapították meg, daganatmentes vagyok.
Nem telt bele sok idő, a daganat visszatért: 2013. december 10-én újra rákkal diagnosztizáltak. El kellett döntenem, mi legyen a következő lépés. Sokkoló hír volt, mégsem vágott annyira mellbe, mint elsőre. Nem ért annyira váratlanul. Sokkal jobban féltem a soha véget nem érő tortúrától, mint a haláltól.
A klinikai vizsgálat
Nem sokkal az után, hogy megtudtam, kiújult a rák, az onkológusom javasolt egy új és izgalmas lehetőséget, ami az olyan lassan növekvő tumorok esetében, mint az enyém, igen ígéretes eredményeket mutat. Egy klinikai vizsgálathoz kerestek jelentkezőket, amiben egy szájon át szedhető kemoterápiás gyógyszert teszteltek.
Amikor elmentem konzultációra, a vezető kutató részletesen elmagyarázta a vizsgálat lényegét. Elmondta, hogyan küzd a rák ellen a célzott terápiás gyógyszer, felsorolta az eddig tapasztalt lehetséges mellékhatásokat, elmagyarázta a kísérlet feltételeit, és kaptam egy paksaméta papírt a klinikai vizsgálatról. Nem sürgették a döntést, azt mondták, jól fontoljam meg, vállalom-e a kísérletben való részvételt.
Nem volt könnyű dönteni. Végül arra jutottam, veszítenivalóm nincs, és különben is, bármikor kiléphetek a vizsgálatból. Habár a daganatot nem fogja megszüntetni, de megakadályozhatja a növekedését. Az olyan szívós tumornál, amilyen az enyém, már egy stabil állapotnak is örülni kell, bár a legjobb természetesen a daganatmentes állapot.
Émelygés, hányás
Képzeld el, hogy rossz a gyomrod, hasmenésed van, émelyegsz, és hánysz. Képzeld el, hogy olyan szörnyű, hogy azt gondolod, talán sose leszel jobban. Képzeld el ezt kilenc hónapon keresztül minden egyes nap, és akkor talán lesz némi fogalmad arról, mit éltem át. Ezen kívül a lábam dagadt, az arcom, a mellkasom és a hátam tele volt pattanásokkal, a látásommal is gondok voltak – ezek a tünetek azonnal eltűntek, amikor rövid szünetet tartottam a gyógyszer szedésében.
A kemoterápiás kezelések alatt annak idején az volt a jó, hogy volt egy hét szünet, amikor jól éreztem magam. A klinikai vizsgálatban való részvételben ez a luxus nem adatott meg. Ráadásul nagyon egyedül éreztem magam. Nem voltak sorstársaim, nem volt, akitől tanácsot kérhettem volna, nem volt kivel megvitatnom azt, amin keresztül megyek.
Aztán márciusban beszéltem a kutató orvosokkal. Elmondtam nekik, hogy annyira szenvedek, hogy nem bírom tovább, kiszállok a vizsgálatból.
A kilátásaim nem változtak: ugyanaz, mint a vizsgálatban való részvétel előtt. Az orvosok szerint megfelelő kezelésekkel hosszú és tartalmas élet áll még előttem. Bár a klinikai vizsgálat nekem nem segített, nem mondom azt, hogy nem érte meg. Hozzájárulhattam ahhoz, hogy kifejlesszék a rák ellenszerét, és ez fantasztikus érzés.
szerző : Kiskegyed
