Kérlek titeket, szánjatok rá egy percet, és olvassátok el egy bajba jutott kamionos kollegánk (aki egyben jó barátom is) "segélykiáltását"! Köszönöm...Köszönjük.
Simon Istvánnak hívnak.
A kamionos pályafutásomat a szakmunkás iskola befejezése után, 1993-ban kezdtem. Megnősültem, és 1998-ban megtörtént velem a legszebb dolog, amit az élettől kaphattam,megszületett Melinda lányom. Rengeteget dolgoztam,hogy mindene meglegyen a családunknak, első sorban egy meghitt, igazi kis családi fészek. 2003-ban sikerült odáig jutnunk, hogy egy építési vállalkozó közreműködésével bele tudtunk vágni egy saját lakás építésébe. De sajnos az élet közbeszólt…. 2003 augusztus végén egy súlyos motorbalesetet szenvedtem, és ezzel kettétört a karrierem,a boldogságunk…az ÉLETEM. Kilenc hónapot töltöttem a kórházban a súlyos sérüléseim miatt. Ebben a borzalmas időszakban azért történt velem egy nagyon jó dolog is, 2004-ben megszületett a második kislányom, Dóra, és ez ismét erőt adott a gyógyulás útján. 2004 decemberében erősen legyengülve, és közel sem gyógyultan, de boldogan távozhattam a kórházból, és végre beköltözhettünk az új otthonunkba, de sajnos tiszavirág életű volt ez a boldogság. 2005 januárjában a feleségem elhagyott az építési vállalkozó kedvéért, és lemondott a gyermekeinkről is! Azóta sem gyermektartást, sem semmiféle segítséget nem kaptunk és kapunk tőle, gyakorlatilag a 30.000.- Ft rokkantnyugdíjamból, és némi segélyből próbálunk megélni hárman. A kamionozást a balesettel járó maradandó egészségkárosodás miatt nem tudtam folytatni, és egyéb lehetőség híján a magánvállalkozásban láttam a jövőt, remélve tőle, hogy így megfelelő körülményeket tudok biztosítani a kislányaimnak az őket megillető élethez. A sok nehézség ellenére nem adtam fel, és a kitartó munkának lassan lassan, de kezdett eredménye lenni. A folyamatos ellátást igénylő sérüléseim, valamint a rehabilitációs kezelések miatt hosszabb-rövidebb ideig kórházba kellett vonulnom, ezért a vállalkozás irányítását egy üzleti partneremre hagytam, aki a helyzetemet kihasználva szó szerint kisemmizett a saját vállalkozásomból. Ezzel kellett szembesülnöm, valamint azzal,hogy a rengeteg gyógyszer és a fellépő szövődmények következményeképpen 217kg lett a súlyom, a szívem teljesítménye 30 százalékra csökkent, és a 27-30-ra emelkedett vércukorszintem miatt szövődmények is kialakultak. Anyagilag teljesen kilátástalanná vált az életünk, súlyosan terhelt a rengeteg lakáshitel, a rezsi, stb. Gyermekeimnek sokszor csak úgy tudtam élelmet biztosítani, hogy a kórházból hazavittem a saját élelmiszer adagomat, és bizony néha kénytelen voltam háziállatoknak készített konzervekkel csillapítanom az éhségemet, és ennek már az anyagcserém is kárát látta.
Az egyik szomszédomtól szívességből kapott interneten éppen Kótai Zoli bácsi videóját néztem,amiben hallottam a Zello Kamionosoknak nevű interneten működő Cb-csatornáról. Ennek nagyon megörültem, bíztam benne, hogy mivel a régi környezetemből már mindenki elpártolt mellőlem, itt talán végre legalább emberi hangokat fogok hallani. Ennél sokkal több történt. Ebben az időszakban már végtelenül el voltam keseredve, igazából feladtam az életemet. DE..amikor megszólalt a Zello, elindult valami. Számomra tulajdonképpen teljesen ismeretlen emberektől pillanatok alatt nagyon sok segítséget, emberi törődést kaptam lánykáimmal együtt, pedig igazándiból nem is kértem! Igaz barátokra leltem a Zellon… Azonnal küldtek élelmiszert,ruhákat gyermekeimnek, és pénzgyűjtő akcióba kezdtek, és az összegyűlt összeget a megbízottjaik egy személyes látogatás keretei között adták át. A küldött élelmiszerekből és alap dolgok megvásárlásából normális ételt tudtam végre az asztalra tenni, ezáltal a vércukrom is normalizálódni,sebeim pedig gyógyulni kezdtek. Szintén nekik köszönhetően már van pl. saját internetünk is..De tudom,hogy ez a néhány remek ember, aki most segített, ezt nem tudja mindig és folyamatosan megtenni, ezért szeretnék ez úton kérni segítséget bárkitől, akinek módjában áll. Legfőképpen a közelgő télre való tekintettel, mert nem tudnám végignézni, hogy a gyermekeim fáznak és nélkülöznek.. Bármilyen jellegű segítséget elfogadok és hálás vagyok/vagyunk érte!! Egyenlőre dolgozni sajnos egy jó darabig még nem fogok tudni, tartanak a kezelések, gyakorlatilag a helyváltoztatás is nehezemre esik. Ellenben..köszönhetően az új barátaimnak, és természetesen a két csodaszép kislányomnak, igyekszem optimista maradni, keresem a lehetséges kiutat ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből, és biztos vagyok benne, hogy a sok viszontagságos év után előbb utóbb egy valóban boldog időszak fog következni.
Nagyon köszönöm hogy elolvasta/elolvastad ezt a postot!
Ha úgy érzed, és lehetőséged is van rá, az alábbi módokon tudsz segíteni nekünk:
OTP Bank
Számlatulajdonos: Simon Dóra
Számlaszám: 11773339-01356256
Nemzetközi számlaszám: HU67 1177 3339 0135 6256 0000 0000
Postai úton illetve személyesen: 5600 Békéscsaba Pongrácz András u.18/2
